Tizenkét év - II. kötet

FÖLDTUDOMÁNY 151
végzettek közelítenek meg gyökeresebb környezetszennyezési kérdéseket,
mint Forray Ferenc – aki a legelkötelezettebb kutató e téren ma Erdélyben
(Forray 2000, 2001a, 2001b; Forray–Hallbauer 2000) –, Szobotka István
(Oaie–Szobotka–Stãnicã 1997) vagy Géczy Róbert (Géczy–Jóri 1999).
Géczy Róbert nemcsak a mai talajok nehézfémterhelésével foglalkozik,
de vizsgált paleotalajokat is (Géczy 1992). A talajtani gyakorlat legjobb
képviselõje az erdélyi magyar tudományosságban azonban Jakab Sámuel
(Jakab S. 1998). Magyar kutatók közül pedológiával még Papp
Károly és Pásztohy Zoltán foglalkozik ma Erdélyben.
Vízföldtanban három aktív magyar kutató van jelenleg Erdélyben: Makfalvi
Zoltán, Pásztohy Zoltán (Pásztohy 1999) és Jánosi Csaba (Jánosi 2001).
4.10. Barlangtan (szpeleológia)
Ez határterület a felszínalaktan (geomorfológia) és a földtan között,
inkább csak hagyományos módon, elsõsorban az utóbbi tudomány képviselõi
mûvelik. Megerõsíti ezt Balogh Ernõ példája, aki a szpeleomineralógia
megalapozásával ténylegesen a földtan felé billentette a mérleget.
Ma is vannak az általa szorgalmazott irányzatnak odaadó hívei, akik az
egyre eltökéltebben erre haladó Bogdan Onac (Lucreþia Ghergari tanítványa)
körül tömörülnek, mint Gál Ágnes (Onac–Ghergari–Gál Á. 1995),
Forray Ferenc (Ghergari et alii 1997; Onac–Forray 2000) vagy Vremir Mátyás
(Ghergari et alii 1988a).
A kutatások zöme azonban elsõsorban barlangalaktani jellegû. A vezéregyéniség
ma Kolozsváron Vremir Mátyás (Vremir 1994, 1995, 1996a,
1996b; Tãmaº–Vremir 1997), a Székelyföldön Dénes István (Dénes 1996,
1999, 2000; Dénes–Zólya 1999). A fiatalok közül Szilágyi Palkó Pál és
Szász Péter Zsolt bizonyított (Szász–Szilágyi Palkó 1999). Kövületgyûjtõ
vadászterülete révén óhatatlanul kapcsolatba lépett e kutatási ággal
Kessler Jenõ is (Gáspár–Kessler 1990). Emõdi János igen érdekes, már a
tudománytörténetbe átcsapó terepi adatokat dolgozott fel (1994, 2001).
Barlangkutatás-történeti forrásadatokkal Czier Zoltán (Czier–Gáspár
1990, 1993) és Dénes István (Dénes 1994a, b) is szolgált.
4.11. Tudománytörténet
Némi öniróniával azt is mondhatnók, hogy ha már semmit sem lehet
tenni, tudománytörténetet még lehet írni. A tudománytörténet hasznosságát
nem nekünk kell bizonygatnunk. Itt azoknak a szerzõknek a nevét