Tizenkét év - II. kötet

382 GYÉRESI ÁRPÁD (SZERK.)
a MOGYE Gyógyszerészeti Kémia Tanszékéhez kapcsolódnak, melyet
Gyéresi Árpád professzor vezet. Ez a tanszék sok évtizedes kutatási hagyományainak
(alapítás éve: 1949) folytatásaképpen az elmúlt évtizedben
megújulva, fiatal oktatókkal-kutatókkal is bõvülve – elsõsorban modern
gyógyszervizsgálati módszerek kidolgozására összpontosította kutatásait.
Alapvetõen a modern szétválasztás-technikák körében nagy jelentõséggel
bíró kromatográfiás (rétegkromatográfiás, nagy hatékonyságú folyadék-kromatográfiás)
módszerek különbözõ célokra való kifejlesztése
és alkalmazása jellemezte a kutatások egy részét. Ennek keretében több
éven át széles körû kutatásokat végeztek az ún. kalciumcsatorna-gátlók,
az 1,4-dihidropiridin-származékok stabilitására vonatkozóan (Gyéresi et
alii 1990, 1992, 1993, 1995, 1996, 1997, 1998). A kutatások interdiszciplináris
jelleggel folytak (dr. Tõkés Béla) a Szegedi Egyetem számos intézetével
és szakemberével együttmûködve (dr. Hohmann Judit, dr. Kata
Mihály, dr. Dombi György, dr. Nagy Gábor, dr. Regdon Géza).
A vegyületek fényérzékenységének vizsgálatát a stabilitás és az oldékonyság
növelésének kutatása követte, ciklodextrinek, valamint színezékek
segítségével. A gyógyszervegyületek rétegkromatográfiás minõségvizsgálatáról
két gyûjtemény is megjelent (Gyéresi 1997; Gyéresi–Kata 2000).
Új kutatási terület az optikailag aktív gyógyszervegyületek izomerjeinek
szétválasztása (Gyéresi 1997).
A 2000. és 2001. év folyamán a MTA Domus Hungarica kutatási ösztöndíja
révén lehetõség nyílt a beta-blokkoló gyógyszercsoport vonatkozásában
enantioszelektív módszerek kidolgozására a Szegedi Egyetem Gyógyszerkémiai
és a Budapesti Semmelweis Egyetem Gyógyszerészi Kémiai Intézetében
(Gyéresi et alii 2000; Gagyi–Gyéresi 2000; Péter et alii 2001).
A tanszék munkatársai számos kromatográfiás, spektrofotometriás
módszert dolgoztak ki a gyógyszervegyületeknek, valamint azok kölcsönhatásának
vizsgálatára (Gyéresi et alii 1994, 1998; Hancu 1999; Kakasy 1998).
Külön hangsúlyt kapott a 90-es évek gyógyszerészeti törekvéseiben a
gyógyszerminõség szavatolásának egységes nemzetközi rendszere, az ún.
helyes gyakorlatok, valamint az Európai Gyógyszerkönyv. A tanszék számos
tanulmányában értékelte az új követelményrendszert (Gyéresi et alii
1994, 1995, 1996, 1997, 2001).
Folyamatos foglalatosság volt az új gyógyszercsoportok feldolgozása
(Gyéresi et alii 2000, 2001; Kelemen et alii 1996, 1998, 2000).
Anxiolitikus hatású gyógyszervegyületek rektális adagolású készítményeinek
megtervezéséhez modern biofarmakiai kutatásokra került sor
az 1,4-benzodiazepinek csoportjában (Kelemen et alii 1999, 2000, 2001).