Tizenkét év - II. kötet

BIOLÓGIA 79
fenolok (Kiss et alii 1963) és kloromicetin (Kiss I.–Drãgan-Bularda 1970)
hatására, állati szervezetek oligáz-aktivitásának meghatározása (Kiss
I.–Péterfi L. I. 1960).
IV. Sugárbiológia
E kutatási tárgykör, mely Erdélyben ebben az idõszakban lendült fel
legerõteljesebben, sajátos határterület az orvostudományok és az alkalmazott
biológia között.
Az ionizáló sugárzások biológiai hatásainak tanulmányozása csaknem
egyidõs a röntgensugarak és a radioaktív anyagok sugárzásának felfedezésével.
A szervezett és intézményesített sugárbiológiai kutatások
megindulása és a sugárbiológiának, mint önálló tudománynak a kialakulása
az 1950-es évek elejére tehetõ. Világszerte sugárbiológiai kutatóintézetek
és tudományos társaságok alakultak, megjelentek a szakma elsõ
önálló tudományos folyóiratai, és megalakultak az atomenergia felhasználásának
ellenõrzésével foglalkozó nemzetközi szervezetek. Romániában
a szervezett és intézményesített sugárbiológiai kutatások, a sugárforrások
és a radioaktív izotópok orvosi, biológiai, kémiai, fizikai, és
mezõgazdasági felhasználása az 1960-as évek elején indult be. Erdélyben
az 1959-es évtõl kezdõdõen alakultak meg az egyetemeken, a kutatóintézetekben,
valamint a mezõgazdasági és ipari létesítményekben az „izotóp
laboratóriumok”, melyek a legváltozatosabb szakmai területeken alkalmazták
a sugárforrásokat és a radioaktív izotópokat a kutatásban és a
szakmai gyakorlatban egyaránt (Ábrahám et alii 1982, 1990; Sandu et alii
1991; Roman et alii 1995). Ezekben a fõleg orvosi és biológiai kutatásokkal
foglalkozó laboratóriumokban alakultak meg a sugárbiológiai alapkutatásokkal
foglalkozó kutatócsoportok (Imreh et alii 1971; Imreh 1989;
Lazányi et alii 1966).
A sugárbiológiai alapkutatásban dolgozó erdélyi magyar szakemberek
a következõ szakterületeken értek el említésre méltó eredményeket: a
sugárgenetikában (Lazányi Endre, Imreh István és Márki Alpár), a
sugárbiokémiában (Ábrahám Sándor és Szántay János), a kémiai sugárvédelemben
(Uray Zoltán, Ábrahám Sándor és Lazányi Endre), a
sugárszenzitizáló vegyületek terén (Lazányi Endre és Imreh István), a biológiai
kivonatokkal történõ szupportív terápia terén (Uray Zoltán, Ábrahám
Sándor, Imreh István, Virág Piroska és Frenkel Zoltán), a radioizotópoknak
a kísérleti endokrinológiában és az állatélettanban való
alkalmazása területén (Ábrahám Sándor, Uray Zoltán, Madar József,
Gábos Márta, Kis Zoltán, Buchvald Iván, Szabó Piroska, Tamás István és