Vasúti üzemtan II.

Ha az eddig kialakult pályaudvari el tereket vizsgáljuk, nagyjából két
csoportot különböztethetünk meg. Az egyik (leginkább a
fejpályaudvaroknál el forduló) típusnál egységes, zárt megoldásról
lehet beszélni. A másik jellemz je, hogy a pályaudvarral kapcsolatos
funkciókat ellátó rész és a városi gócpont területileg elválnak egymástól
(újabban nem ritkán külön szinteken fekszenek), és tulajdonképpen
kett s tér keletkezik.
A taxi- és a személygépkocsi-forgalom egyrészt mind az induló, mind
az érkez utasok szempontjából a személypályaudvari kezelési helyek jó
megközelítését, másrészt e járm vek parkolását követeli meg.
A felvételi épületek építészeti kialakítása
A vasút megjelenése és elterjedése a XIX. század történetének egyik
jelent s mozgatórugója volt. Jelent ségét a nagyvárosok kialakulása, az
általános urbanizációs fejl dés is igazolja. Funkciójából adódóan
újszer feladatokat jelentett az építészeti tervezés számára, és mind
elméleti (újszer épület), mind építéstechnikai vonatkozásban
serkent leg hatott a korszakra.
Építéselméleti szempontból új középülettípust, új középületforgalmat
kellett megalkotni. Az összetett funkció, az utasok létszámának
növekedése és a lökésszer csúcsok jelentkezése mellett az utazás
kényelmének biztosítása különleges bels forgalmi rendszer
létesítményeket tett szükségessé. Az új középület kiterjesztette
problematikáját a városi közlekedés, a városrendezés és az el tér
kialakítás feladatainak megoldására. Az új középületeknek érvényre
kellett juttatniok a vasút közlekedési monopolhelyzetét és hatalmát,
küls formajegeiben képviselniük kellett a vasút jelent ségét.
Építéstechnikai szempontból a csarnoképítés jelentett különleges
feladatot. A nagy fesztávú, alátámasztás nélküli lefedéseket a
vonatfogadó csarnokok alapvet körülményként állították a
szerkezettervez k elé. E nagyvonalú létesítmények, a vas, acél, majd a
vasbetonszerkezetek hatalmas fejl dése révén méltóan képviselik a
korszak technikai, szemléleti haladását.
183
-