Vasúti üzemtan II.

- a számítás valamennyi gyakorlatilag megvalósítható változat
kidolgozására kiterjed;
- a számításoknál nem az elérhet megtakarításokat veszik
figyelembe, hanem a változatok kapcsán felmerül teljes
kocsióra ráfordítások abszolút értékét. A gy jtési és rendezési
kocsiórák együttes értéke alapján választják ki az optimális
változatot;
- ha a legkisebb ráfordítású változat valamilyen ok miatt pl.
mert nincs elegend irányvágány a specializált áramlatok
gy jtésére nem valósítható meg, akkor a nagyságrendben
következ másik változat jelölheti ki. Ez a lehet ségmódot ad
annak kimutatására is, hogy az irányvágány hiánya milyen
többletráfordítással jár;
- a ráfordítások számítása különböz táblázatok segítségével
gépiesen végezhet , könnyen sablonizálható.
Az abszolút számítási eljárás alkalmazásánál dönt jelent ség kérdés
az, hogy a vizsgálatot hány állomásra akarjuk kiterjeszteni, mert a
változatok mennyisége a bevont állomások számával arányosan,
hatványozottan növekszik. Ebb l következik, hogy számítógép
igénybevétele nélkül csak néhány állomásra vonatkozóan lehet a
szükséges számításokat elvégezni. Öt állomáson felül már célszer a
számítástechnikai feldolgozás lehet ségeit megteremteni.
Egy adott állomáson képezhet továbbítási változatok mennyisége az
onnan azonos irányba futó áramlatok számától függ, s az alábbi
képlettel határozható meg:
Váll = 2 n
n változat
ahol: n a vizsgált állomásról kiinduló áramlatok száma.
A képlet alapján pl.: 4 kiinduló áramlat esetén: 2 4
4 = 12
3 kiinduló áramlat esetén: 3 3
3 = 5
2 kiinduló áramlat esetén: 2 2
változat képezhet .
2 = 2
Egy vonalra számítható változatok mennyiségét (Vvonal) az egyes
állomásokra megállapított változatok szorzata adja, vagyis:
Vvonal = V · V · V változat
áll1
áll2
V áll3
álln
Pl. elágazás nélküli vonalon, öt állomás esetén a változatok száma:
Vvonal = 12 5 2= 120 változat.
52