Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Nem kellett csalódnom. Amint beléptem az öltözőbe, Peter a kezembe<br />
nyomott egy kis cetlit – az arcán furcsa mosoly ült. Nem foglalkoztam<br />
vele, gyorsan lezuhanyoztam, átöltöztem, aztán rohantam<br />
a kocsimhoz.<br />
Vezetés közben azon járt az eszem, hogy mit is fogok mondani, ha<br />
odaérek a megadott címre, de semmi értelmes nem jutott az eszembe.<br />
„Szia, emlékszel rám? Tudod, körbe vagyok véve egy csomó emberrel,<br />
aki istenként imád, de én nem akarok isten lenni, csak egy átlagos srác.<br />
Lennél a barátom?” Magamra fintorogtam a visszapillantó tükörben.<br />
Szánalmas vagyok…<br />
Végül eldöntöttem, hogy nem tervezek előre. Azt mondom<br />
majd, ami épp a nyelvemre jön. Ez a gondolat körülbelül két percre<br />
megnyugtatott, aztán rájöttem, hogy hülyeség. Úgy fogok állni<br />
előtte, mintha megkukultam volna. Biztosan azt hiszi majd, hogy<br />
nem vagyok normális. Igazából nem sokat fog tévedni… – közölte<br />
egy belső hang.<br />
Minél közelebb értem az utcához, annál idegesebb lettem. Ujjaim<br />
gyors ütemben doboltak a kormányon, a torkom pedig teljesen kiszáradt.<br />
Átfutott az agyamon, hogy visszafordulok, de valami nem<br />
engedte. Kellett egy olyan ember, aki mellett átlagos lehetek. Csak…<br />
beszélgetni akartam. Olyan apróságokról, mint az időjárás vagy<br />
hogy mit evett reggelire. Bármiről, ami nem függ össze azzal, hogy<br />
ki vagyok.<br />
Lefékeztem a ház előtt, és vagy öt percig csak ültem, kibámulva<br />
a szélvédőn. Aztán rájöttem, hogy a szomszédok még azt hihetik,<br />
hogy rosszban sántikálok. Kikapcsoltam a biztonsági övet, aztán<br />
mély lélegzetet véve kiszálltam az autóból.<br />
• 30 •
Change language