Árnyékvilág

konyvmolykepzo.chr.hu

Árnyékvilág

Szerencsére a taxis elég öreg volt ahhoz, hogy ne nézze a filmjeimet,

és ne ismerjen fel. Gyorsan fizettem neki, aztán elbotorkáltam ahhoz

a házfalhoz, aminél megbeszéltük a találkozót. Lehunytam a szememet,

és próbáltam mélyeket lélegezni. Voltak már kisebb-nagyobb sérüléseim

a forgatások során, de még sosem volt semmi ennyire rossz.

Talán mégiscsak kérnem kellett volna egy fájdalomcsillapítót.

– Szia! – köszönt rám Cam. Felnéztem, és próbáltam mosolyt

erőltetni az arcomra; végül egy fájdalmas fintor lett belőle.

– Szia! – nyögtem ki. Gyanakvóan nézett végig rajtam.

– Jól vagy? Úgy nézel ki, mint aki a végét járja… – lépett közelebb

hozzám.

– Történt egy kisebb baleset a forgatáson, megsérült a hátam, de

túlélem – feleltem, és megpróbáltam kiegyenesedni. A fogaim öszszeszorultak,

és egy halk, önkéntelen, sziszegő hang jött ki a számon.

– Miért nem szóltál, hogy rosszul vagy, és halasszuk el? – Camilla

pillantása egyszerre volt dühös és aggódó.

– Mert nem akartam elhalasztani – nyögtem, miközben fehér foltok

jelentek meg a szemem előtt.

– Bolond vagy? Mindjárt összeesel! – Megfogta a bal karomat,

hogy megtartson. Hálásan támaszkodtam rá. – Itt a kocsid? – Megráztam

a fejem. Felsóhajtott. – Oké, akkor kénytelen leszek valahogy

leszerelni Julie-t. Gyere! – Próbáltam nem nagy terhet jelenteni neki,

valamint nem elájulni, amíg el nem értünk a házukhoz. Beletelt egy

fél percbe, míg egy kézzel megtalálta a táskájában a kulcsait.

– Ülj le! – kísért el az egyik fotelig a nappaliban.

– Már haza is… – nyílt ki hirtelen az egyik ajtó, aztán összerezzentem

a hangos sikításra. Rettegtem, hogy mielőtt Cam megállíthatná,

rám veti magát a lakótársnője. Abba most biztosan belehaltam volna.

– Ez ő, ez ő!

• 55 •

More magazines by this user
Similar magazines