Árnyékvilág

konyvmolykepzo.chr.hu

Árnyékvilág

jöjjön össze – suttogta, majd rám vigyorgott.

– Szörnyű vagy… – ráztam meg a fejem. – Nem fogunk járni. Barátok

vagyunk.

– Még… – kuncogott fel, majd visszaült az asztalhoz, és falatozni

kezdett. Megmostam az almát, aztán beleharaptam. Ez könnyebben

ment, mint gondoltam… A „támadás jó védekezés” elv, úgy látszik,

tényleg működőképes.

Épp az utolsó falatoknál jártam, mikor kinyílt a hálószobám ajtaja.

Adam tétován lépett elő, a szemei álmosak voltak, de legalább a saját

lábán ki tudott jönni, amit jó jelnek vettem.

– Hello… – motyogta.

– Jó reggelt! – pattant fel Julie mosolyogva. Aggódtam, hogy

megint átvált rajongó üzemmódba, de a félelmem alaptalannak bizonyult.

– Én most megyek… Tízkor órám lesz – kamuzta. Már végzős

volt, és csak konzultálni járt be néhanapján a szakdolgozata miatt.

Felkapta a táskáját. – Legyetek jók! – intett még vissza az ajtóból.

– Hű, hová lett a tegnapi fülsiketítő lány? – nézett rám Adam.

Elmosolyodtam.

– Éjszaka kicseréltem a normális ikertestvérére.

– Ó, értem… – vigyorgott rám, aztán megdörzsölte borostás állát.

– Használhatnám a fürdőszobát?

– Persze. Arra van. Mindjárt hozok tiszta törülközőt – indultam

a szobám felé.. – Tojás és pirítós jó lesz reggelire? – kérdeztem még,

mielőtt bement volna a fürdőbe.

– Igen, köszönöm – bólintott.

Amíg készülődött, elővettem a serpenyőt, és amint felforrósodott,

beleöntöttem a felvert tojásokat. Mire Adam végzett, már ott várta a

kész reggeli az asztalon. Édes volt így korán reggel. A haja vizesen kuszábbnak

tűnt, mint szárazon, és borostás-fáradt arca valahogy még

• 61 •

More magazines by this user
Similar magazines