Árnyékvilág

– Egyetértek – bólintott.
A telefonhoz léptem, és az egyes gombot lenyomva hívtam a recepciót,
hogy kérjek egy tiszta lepedőt vagy valami plédet és egy üveg
bort, aztán a saját mobilomba bepötyögtem a kedvenc pizzériám számát,
és rendeltem két hawaiit.
Alig pár percbe telt, míg kopogtattak az ajtón. Az új pincérfiú,
Todd hozta fel a kért dolgokat. Mikor meglátta Camillát, olyan vigyor
ült ki a képére, ami egyáltalán nem tetszett. Egy fiatal lány a
szívtipró sztár szobájában – tudtam, hogy mit gondolhat magában…
Todd meglepődött, mikor az asztalt eltolva találta, de kérdés nélkül
letette rá a poharakat, az üveget és a dugóhúzót, aztán átnyújtotta
a lepedőt. Gyorsan a kezébe nyomtam némi pénzt – a vigyor miatt
kevesebbet, mint amennyit eredetileg szántam –, aztán kitessékeltem
az ajtón.
– Add ide, majd megterítek… – lépett hozzám Cam, amint kettesben
maradtunk. Kivette a kezemből a lepedőt, és ügyes mozdulatokkal
a földre terítette. Fogtam két borospoharat, és megtöltöttem
őket. Az egyiket átnyújtottam Camillának.
– Mire szeretnél inni? – adtam át a választás lehetőségét neki. Elgondolkozva
nézett rám, aztán mosolyra húzta az ajkait.
– Igyunk a nem beszélgetésre! – felelte.
– Amivel kezdődött a nem barátságunk? – kérdeztem vissza. Csillogó
szemekkel bólintott. – Rendben. Akkor a nem beszélgetésünkre
– emeltem az övé felé a poharam. Csilingelve koccant össze a két
kristálykehely. Miközben beleszagoltam a borba, majd megkóstoltam,
figyeltem Camilla arcát. Úgy láttam, hogy elégedett, bár szinte
biztosra vettem, hogy a borozás nem tartozik a szokásai közé.
– Hogy ment tegnap a forgatás? Nagyon mérgesek voltak? – kérdezte,
miután leültem mellé.
• 69 •