Árnyékvilág

konyvmolykepzo.chr.hu

Árnyékvilág

– Nem kellett volna elrángatnom… Sajnálom. – Olyan bűnbánó

arccal nézett rám, hogy rögtön lelkifurdalásom támadt.

– Azért annyira nem volt szörnyű… – tettem hozzá gyorsan. Legalábbis,

volt egy kellemes húsz percem, amíg „nem beszélgettem”.

– Én élveztem. Csak kár, hogy Adam Swanson hamar eltűnt… –

sóhajtott fel, nekem meg mintha megkeseredett volna a számban az

újabb falat paprika. – Mutattam már a tegnapi újságban? – pattant

fel lelkesen, és a nappaliban álló kisasztalról felkapott egy magazint.

– Hát nem szexi? – nyomta az orrom alá a lapot. Tényleg az volt, de…

Az arca… Miért nem vette észre senki, hogy a szemei szomorúak?

Vagy csak a képzeletem játszik velem?

A képpel a Sunrise második részét promózták. Adam hófehér

nadrágban és ingben pózolt a kamera előtt. Az arca olyan gyönyörű

és ártatlan, mint egy angyalé, de hátán a fekete szárnyak a sötétséget

jelképezték. A bukott angyal.

Hirtelen ugrottam fel – a szék hangos csattanással zuhant hátra.

– Jesszus, mi van? – sikkantott fel Julie, és a kezéből kiesett az újság.

– Semmi, csak… Nekem most festenem kell! – Úgy rohantam ki a

konyhából, mintha üldöznének. Julie nem jött utánam. Tudta, hogy

ha elkap az ihlet, akkor békén kell hagyni. Ahogy megpillantottam

azt a fotót Adamről, a szemem előtt felvillant egy kép.

Remegve állítottam fel a vásznat, és kevertem a festékeket. Az

ecset szinte magától mozgott a kezemben. Nem én irányítottam. Valami

felső erő vette át a hatalmat. Az agyam teljesen kikapcsolt, csak

éreztem a színeket, a vonásokat, a formákat.

Az időérzékemet teljesen elvesztettem. Mintha Julie beszólt volna

egyszer, hogy elmegy valahová, de nem voltam biztos benne. Lehet,

hogy csak képzeltem. A kopogtatás is csak jó pár perc múlva jutott

• 33 •

More magazines by this user
Similar magazines