Árnyékvilág

konyvmolykepzo.chr.hu

Árnyékvilág

– Értem – bólintott hamiskás mosollyal az arcán. – Akkor jó szórakozást!

– Kösz – fintorogtam rá. Gyorsan felkaptam a dzsekimet, és már

rohantam is az autóm felé, mikor a telefon megállított. Előhalásztam

a zsebemből, és felvettem.

– Halló! – szóltam bele türelmetlenül.

– Az enyém leszel – jött egy eltorzított női hang (legalábbis reméltem,

hogy tényleg női) a másik oldalról.

– Aha… – nyögtem ki enyhe megrökönyödéssel és bosszúsággal.

– Nincs jobb dolgod ennél? Elég szánalmas zaklatni másokat. – Elegem

volt már abból, hogy mindenki azt hitte, joga van beleturkálni

az életembe.

– Meg kell értened, hogy mi összetartozunk! Szükségünk van egymásra!

– Neked maximum egy jó orvosra van szükséged, nekem pedig

arra, hogy békén hagyj! – morogtam a telefonba. – Most pedig, ha

megbocsátasz, épp egy csodás lányhoz igyekszem, akinek rendben

vannak az agytekervényei. Szia!

– Hazudsz! – hallottam még a telefonban, de megszakítottam a

vonalat. Vettem pár mély levegőt, aztán elindultam a teázóhoz. Úgy

döntöttem, a kocsit a szállodánál hagyom, mert az autóm azon a környéken

biztosan feltűnő lenne, és nem akartam, hogy a mai délután

bármi vagy bárki megzavarjon.

Egy kicsit korábban értem oda, mint négy óra, így egy kapualjba

húzódva próbáltam láthatatlanná válni. Már rettegtem attól, hogy

felismernek. Olyan érzés ez, mintha mindig mindenhol figyelnének.

Gyerekkorában csak képzelődik ilyesmiről az ember – a mumus leskelődik

a szekrényből, a rossz arcú öregúr meg az iskola mellett –, de

az akkori fantáziák most valósággá váltak.

• 41 •

More magazines by this user
Similar magazines