SZÉKELY OKLEVÉLTÁR - Adatbank

— 6 —1037.Székely Mózes erdélyi vajda Nagy-Szeben városát értesíti török-tatárhaddal való bejöveteléről, Básta György hadai megveretéséről és sürgetia szebeni katonaság tized-napra táborába küldését. Kelt a szentbenedekitáborban 1603. május 27.Moises Zekelÿ de Semienfalva vaivoda Transsylvaniae etSiculorum comes etc. Prudentibus et circumspectis dominis magistrocivium, regio et sedis iudicibus, caeterisque iuratis civibus civitatiset sedis Saxonicalis Cibiniensis salutem et fauorem. Nyilván vagyonkegyelmeteknél minekünk az hatalmas császár és az felséges tatárhám hadaival való bejövevetelünk, mely igyekezetünkben nem viseltettünkaz magunk személyünknek tekintetétől, sem pedig egyébféletisztességes kévánságtúl, hanem az szegén hazának és nemzetinknekmegszabadítására való indólatunkból, melyben az istennek segítségébűlmíg eddig előmenetelünket láttuk, hogy bizonyos nemzetségük (így!)legyen ennek utánna való dolgainknak is kévánatos véghezvitelében.De miért hogy az kegyelmetek állapotja és az időnek alkalmatlanságaígy kévánta, kényszeríttettünk idegen nemzetséggel bejőni, kikelőtt hogy az közönséges jóra való igyekezetünknek is nagyobb tekintetilehessen, és ez szegín hazábúl ki es bocsáthassuk őket, kegyelmeteketszeretettel intjük és kérjük, hogy kegyelmetek mátúl fogvatized napra két atyátokfiát bocsássa hozzánk és az előbbi szokásszerint lovagját, gyalogját illendő hadi készülettel küldje táborunkbanmellénk, a hul személyünket értitek lenni. Mi ok tartóztassa megkegyelmeteket, nem értjünk, holott immár istennek segítségébűl BastaGyörgynek Erdélyben levő minden mezőbeli hadait megvertük, mindazt, kik Désnél gyülekeztek volt s mind pedig, kik Havaselfőldébűlmelléje jöttek volt, úgy annyira, hogy ő maga is ez országbúl futvamenvén, akárki ítélete szerint kegyelmeteket hütitől és kötelességétűlmegszabadította és immár mind Vécsben, Görginben és Bettlenbenlevő atyánkfiai mellénk jöttenek. Mégis kegyelmeteket szeretettelintjük, hogy ezeket értvén, ne mutasson engedetlenséget,hogy magunk akaratunk ellen ne kénszerittessünk kegyelmeteknekvagy személyéhez, jószágához és marhájához nyúlnunk, hogy várostokis privilegiuma, rendtartása és régi szabadsága miattunk megne rontassék, holott arrúl immár itt való atyánkfiaival végeztünkis, hogy ha (kit nem reménlünk) kegyelmetek különben viseli magát,