A szám letöltése PDF formátumban - Kráter Műhely Egyesület

A történelem faggatása
Pótlapok rapszódiája
Mit bánom a híreket én?! Így szoktam idézni e dolgot magam… holott persze, hogy
„egy fokig” bánom. Ó, költészet és élet (teljesség kontra látszólagos nagyobb, rész le te -
sebb teljesség)! Szellem és szerelem, írja a klasszikum jegyében, bár lobogna az égig, az
em beriség képes lenne erre: s nem képes rá, nem lesz. Sürgõsebbek a viszályok s
vágyott eredményei, a beidegzett, már-már bensõ késztetések. Ellenben ah megjön a
kor bá csos szél, a füttyös, a hírnök föláll, mert mégis, mintha nagy hír kergetné le he gyé -
rõl… minket, olvasóit megborzongatva mondja: õsz van! kiáltja a nagy hírt, amit min -
den ki tud… s maga Babits is így érez, eh, õ érzi így:
…forrás feszíti, mennél több hó ül fején, öreg szívem
úgy feszûl szavaktól; pedig mi hírt hozok én? mit
bánom a híreket én…
Ó, hát itt van!
…forrong a világ, napok állnak
versenyt az évekkel, évek a századokkal, az õrült
népek nyugtalanok…
Hadd ismételjem ezt!
…én csak.. az õszre nézek, az õszt érzem, mint bölcs növények, idézem prózában, azt
érzi õ, és jámbor állatok, érzi, a föld hogy fordul aléltabb tájaira az égnek, lélekzete lan -
kad, mint szeretõké… és ez egy örök szeretés, szerelem szent Ritmusa! Isten versének
ritmusa, mert oly kicsi minden emberi történés! és itt hallja a tél puha lépteit, itt, s vajon
mi megújulást hoz? De higgyünk benne.
*
Hol tart akkor mindez? Az etikum, az esztétikum, a „rövid történet, a kis történelem”
kér dése? És az egyéni sugalmazás a fogadott ihletõdés?
Magam természetesen még csak a magam Elõhegyénél tartok. Hogy Olvasómnak ne -
tán túl sok a „magam”, mentsége szándékom legyen éppen: a hajdani nagyok legyenek
Nap jaink Nagyjai is, és ez csak ilyen vagy olyan (netán homlokráncokkal fogadott) érzü -
letünk, érzeteink, bensõ élményünk s ennek „aktualizálása” révén következhet be.
Kérdés ugyanis, a szakszerû dolgozatok kizárólagossága elvezet-e jelentõs új don sá gok -
hoz. A múlt csak a mi (vele élõ) kapcsolatunk elevensége által elevenedhet.
Ami természetesen nem jelenti, hogy „mind a hírek” másodlag-sorba tologathatókérzületezhetõk.
Itt már kinek-kinek ám a magáé. (Ld. homlokránc.) A magam Elõhegye
az erõsen elfogyott idõ következmény-halma. És az EGYÁLTALÁN prózaibbja, hogy ér -
zü letem szerint az ember nem mondhat másokról, semmi másról semmi kifo gá sol ha -
tat lant. Ám jöjjenek tehát a kifogások, ha másokról-szólásunk nem tetszik. Amit azon -
ban magunkról mondunk, legföljebb homlokráncot, hümmögést enged ama jogunk
11