A szám letöltése PDF formátumban - Kráter Műhely Egyesület

A történelem faggatása
Azok az írásmûvek, melyek nem a cigány írók tollából kerültek és kerülnek ki, lehet,
hogy jó kórképet adnak a cigányságról, a cigányság szociális, kulturális, néprajzi, kultúrant
ropológiai, történelmi, stb. helyzetérõl, de semmi esetre sem a cigányság belsõ vilá gát,
nem a cigányság ilyen vagy olyan érzelmi viszonyát, sajátos világszemléletét tük rö zik.
A cigány nyelvû irodalom (a nem cigány nyelvûvel ellentétben) inkább az európai
vagy még inkább közvetlenül a világirodalomhoz kapcsolódik, semmint egy-egy nem -
zeti irodalomhoz.
A cigány nyelvû írók kivétel nélkül ismerik egymást Európában (akár személyesen,
akár írásaik alapján), és óriási hatással vannak egymásra. Ezek a hatások elsõsorban és
ter mészetszerûen kulturális, nyelvi hatások.
Ugyanakkor a magyar, német, orosz, román, angol nyelven író cigány származású
írók nem ismerik egymást, nincs tudomásuk egymás munkásságáról, nincsenek egy -
más ra sem ilyen, sem olyan hatással. (Mondandómat egy példával illusztrálom: Bari
Károly mai magyar nyelvû cigány költõ írói munkásságát tartalmi, képi és formai szem -
pont ból egyaránt Nagy László és Juhász Ferenc egyenes vonalú folytatásának te kint het -
jük és kell tekintenünk.)
Az irodalomnak (minden nép, minden nemzet esetében), lényeges szerepe a nyelv -
mû velés, a nemzeti-etnikai tudat érzésének erõsítése, ébren-, életben tartása. Azaz a
nem zet, a nép életben tartása.
A nem cigány nyelvû cigány irodalom akarva-akaratlan, elõbb vagy utóbb elvész,
bele olvad, feloldódik az adott nemzeti irodalmakba. Mert átveszi, át kell vennie a nem -
zeti irodalom nyelvi, formai és következésképpen tartalmi eszközeit.
(Gondoljunk csak a határon túli magyarság nyelvi, kulturális, oktatási problémáira, és
har cára a nyelv és az oktatás vonatkozásában!)
Az irodalom általában nem csak kommunikációs rendszer, nem csak nyelvi eszköz,
ér zelmi viszony is. A valódi irodalom népi, egyszersmind nemzeti is, és mint ilyen, el -
kép zelhetetlen a nyelv mûvelése, a nyelv ápolása nélkül. Ebbõl következik, hogy az iro -
da lom nyelvmûvelés is.
A nyelv, az irodalom, az anyanyelvû irodalom azért népi és nemzeti (még akkor is,
ha mint a cigányság esetében a nemzet formailag szünetelteti magát), mert az anyához,
az édesanyához kötõdik, a szülõanyához, az anyaföldhöz, a szülõföldhöz.
A cigány nyelvû írók (Magyarországon és határainkon túl) legalább olyan fontosnak
tart ják és tekintik a nyelvi sajátosságok irodalmi megjelenítését, mint magát az iro dal mat.
Szó szerint: nem tudják, és nem akarják elválasztani a kettõt egymástól, mert nem el vá -
laszt hatók. Nem tudják, és nem akarják elképzelni az irodalmi nyelv nélkül és vi szont.
Minden irodalom annyira nyelvi kérdés, mint amennyire nemzeti. A cigány nyelvû
írók szerte a világon azt vallják, hogy nincs nemzet és nincs nemzeti irodalom nemzeti
nyelv nélkül: azaz nyelvében él a nemzet. Azt vallják, hogy minden nemzet a maga
nyelvén LESZ tudós.
A nem anyanyelvû irodalom, és ebben az értelemben a magyar nyelvû cigány iro da lom,
sorsa és jövõje törvényszerûen az asszimiláció. Ehhez a tragédiához nem kell más, csak az,
hogy a magyar nyelvû cigány író térben szakadjon el a közösségétõl. A mai ma gyar országi
magyar nyelvû cigány irodalom képviselõi a lehetõ legjobb úton vannak e cél el érésében.
Közösségüktõl elszakadtak, már csak az elsõ generáció emlékszik ere deti kö zös ségére.
39