A szám letöltése PDF formátumban - Kráter Műhely Egyesület

A történelem faggatása
ORSÓS JAKAB
(Nagykanizsa közelében, 1920–2002, Gellénháza). Prózaíró, fafaragó. Vándor beás ci gány csa lád -
ban született. 1942-ben katonának bevonult, szovjet fogságba esett, 1948-ban tért haza. Olajipari
tech nikus lett. Fafaragóként „Népmûvészet mestere” címet kapott 1962-ben. 1952-tõl írással fog -
lal kozott, fõleg elbeszéléseket, karcolatokat írt. Haláláig a Zalai Irók Egyesületének elnöke.
Kötetei: Aki hallja, aki nem hallja (1982), Gyökerezés (1992).
LAKATOS MENYHÉRT
(Vésztõ, 1926–2007, Budapest). Prózaíró. 1954-ben a nagykõrösi Népi Kollégium általános mér -
nöki szakán végzett. Szakmájában az ötvenes-hatvanas években dolgozott, 1964–69 között Nagy -
kõrösön a Cigány Téglagyár igazgatója. 1973-tól szabadfoglalkozású író. 1988-tól a Magyarországi
Cigányok Kulturális Szövetségének elnöke. Az irodalmi elismerést elsõ regénye Füstös képek
(1975) hozta meg számára. 1976-ban Füst Milán-díjat, 1976-ban és 1993-ban József Attila-díjat
kapott. Késõbbi könyveibe, egzotikus keleti meséibe (A hosszú éjszakák meséi) és rövid életképeibe
(Csandra szekere) is beleszõtte a cigányfolklór elemeit.
CHOLI DARÓCZI JÓZSEF
(Bedõ, 1939–) költõ, mûfordító, dramaturg, rendezõ, a Zsámbéki Katolikus Tanítóképzõ Fõiskola
ta nára. Tizenhat éves koráig a bedõi cigánytelepen élt. 1958-ban családja Budapestre költözött. A gimnáziumot
Choli Daróczi esti tagozaton fejezte be. Közben volt bányász, segédmunkás, vagon -
kirakó. A hetvenes években tagja volt az MTA kutatócsoportjának, amely a cigányság szociális,
kulturális helyzetét vizsgálta. Késõbb tanácsi elõadó, népmûvelõ, tanító. 1985–86-ban a Hazafias
Népfront mellett mûködõ Országos Cigánytanács vezetõje volt. Az 1987–88-ban a Magyarországi
Cigányok Kulturális Szövetségének ügyvezetõ titkára. Elsõ önálló szerkesztésû kötete 1979-ben
jelent meg Uzhe Jilesa (Tiszta szívvel), majd a Fekete korall, a cigány költõk antológiája. Choli
Daróczi 1975 óta tagja volt a Magyar Írószövetségnek. Nagy vállalkozása az Újszövetség cigányra
for dí tása (1996).
OSZTOJKÁN BÉLA
(Csenger, 1948–2008, Budapest), költõ, prózaíró. 1966–76 a Ganz-MÁVAG-ban esztergályos, marós.
1977-tõl szellemi szabadfoglalkozású. Debrecenben, majd Budapesten élt. 1986-ban a Ma gyar -
országi Cigányok Kulturális Szövetségének egyik szervezõje lett. 1989-tõl a Phralipe Függet len
Cigány Szervezet ügyvezetõ titkára, elnöke. A Phralipe Alapítvány megbízott elnöke, a Phra lipe
címû folyóirat fõszerkesztõje. 1990–91-ben a Magyarországi Roma Parlament szóvivõje, 1991–93-
ban fõtitkára, és az Amaro Drom folyóirat alapító szerkesztõje. Mûvei közül: Halak a fekete citerában
(versek, 1981), Hóesés hûségben (versek, 1983), Átyin Jóskának nincs, aki megfizessen (regény, 1997).
SZEPESI JÓZSEF
(Salgótarján, 1948–2001, Budapest), újságíró, költõ. Szobafestõ-mázoló szakmát tanult, de fel nõtt ként
levelezõn végezte el a közgazdasági technikumot. Szülõvárosában több munkahelyen dol go zott, többek
között öntödében, ahol csoportvezetõ lett. A hetvenes évek elején jelent meg elsõ ver ses kötete,
Elszórtan, mint gyom. 1986-ban a Romano Nyeripe, az elsõ cigány újság fõmunkatársa. A kilenc venes
évek végén az Országos Cigány Információs és Mûvelõdési Központban az Irodalmi Kabinet vezetõ je.
Idõközben egy újabb fontos verseskötete látott napvilágot Pogány ima címmel (1997).
65