A szám letöltése PDF formátumban - Kráter Műhely Egyesület

Összes mûvére nem térhetünk ki, ám az Ady költészetét védelmébe vevõ A magyar
fa sorsa. A vádlott Ady költészete címû, még 1927-ben születet tanulmánykötete még fel -
tét lenül említést érdemel.
Közben az erdélyi református egyházkerület 1922-ben fõjegyzõjévé, 1926-ban – 36 éve sen!
– pedig püspökévé választotta. E magas egyházi tisztségében sokat tett az er dé lyi ma gyar ság
tanügyi, kulturális színvonalának megtartásáért. Hivatalból tagja lett a román sze ná tus nak, s
folyamatos és eltökélt harcot vívott a magyar nemzetiség politikai jo gainak vé del mé ben.
Kevés eredménnyel!
A szüntelenül és szakadatlanul vívott, szinte teljesen feleslegesnek tûnõ küzdelem, az tán
kikezdte Makkai elszántságát. A morbus minoritas, a kisebbségi sors titokzatos bak té riu ma,
a kívülállók számára teljesen váratlanul megfertõzte a hatalmas erkölcsi te kin télynek szá mí -
tó püspököt. A kilátástalan küzdelmekbe belefáradva 1936-ban hiva ta láról lemondott és Nem
lehet címû fájdalmas hangú esszéjében bejelentette, hogy nem ké pes tovább vállalni a ki -
sebb ségi sorsot. Helyzetét Kolozsvárott tarthatatlannak érzi, és Ma gyarországra re pat ri ál.
A válasz Reményik Sándortól érkezett.
Kolozsvár költõje nem a valós, társadalmi indítékokat vitatta, hanem a kényszer pa -
ran csát fogalmazta meg. A Nem lehetre válaszul megírta az Ahogy lehet címû versét.
„Testvéreim, bizony nem élünk jól mi,
Nem apáinknak tetszõ életet.
De aki másképpen tehetne helyünkben,
Az vesse ránk az elsõ követ!
Minden percünk kínzó kiegyezés:
Ahogy lehet…”
A történelem faggatása
Makkai pedig Debrecenbe ment, s egyetemi tanári kinevezést kapott. Voltak, akik azt
mond ták: a pásztor cserbenhagyta a nyájat! Mások másként mondtak véleményt. Olya -
nok is voltak természetesen, akik teljesen megértették és egyetértettek vele.
Reményik Sándor viszont maradt, egészen 1941-ben bekövetkezett haláláig. Ma is a
Házson gárdi temetõben nyugszik. (Igaz – merthogy ilyen az önigazolás természete –, õ
is megírta, hogy Miért hallgatott el Végvári?)
Kós Károly is maradt haláláig, õ is a Házsongárdiban nyugszik.
Viszont Áprily Lajos – a maga mindenkinél érzékenyebb és végtelenül cizellált ideg -
rend szerével –, már Makkait évekkel megelõzve, 1929-ben áttelepült...
Vagyis a Cs. Gyimesi Éva által megfogalmazott – fentebb említett – kérdésre (Menni
vagy maradni?) legalább kétféle válasz adható.
A helyzet mégsem ennyire egyszerû.
Hiszen maga Cs. Gyimesi Éva maradt (Kolozsvárott) –, ahogy lehetett…
Egészen 2011. május 23-ig, hétfõig. Hogy ezen a napon mi történt vele, azt a Magyar
Nem zet napilap június 11-i lapszámában Szakadék. In memoriam Cs.Gyimesi Éva címû
vissza emlékezésében Széles Klára így írta meg:
„Kövekkel megrakott hátizsákkal a kolozsvári Garibaldi hídról vetette magát a Szamosba –
a kis folyócska egyik beton sziklájára. Még húsz percig élt.”
25