A szám letöltése PDF formátumban - Kráter Műhely Egyesület

Merített szavak
Amikor épp az Ali baba és a negyven rabló-t olvasta újra, ki tudja, hányadszor már, és
éppen annál a résznél tartott, hogy Mardzsána, a talpraesett szolgálóleány emberi han -
go kat hall a tömlõk belsejébõl, ahol a rablók vannak, valami megmozdult Szindbád hasá -
ban. Elkapta a pillantását a könyvrõl, és szõrös hasára nézett. Mozgott a hasa! Re zeg tek
a sörpocakját borító göndör szõrszálak. Ösztönös mozdulattal odanyúlt a köl dö ké hez, és
kihúzott belõle egy szöszmöszcsomót, amit a köldökét körkörösen övezõ szõr szá lak
szok tak odasederni. Gyakori mozdulat volt ez nála: most a döbbenetét akarta lep lez ni
vele. Remegni kezdtek keskeny zongoramûvész-ujjai. Nézte a hasát, és eszébe ju tot tak
a hülye X-aktás meg sci-fi filmek, amelyekben undok ûrférgek mozognak az ál do zat testében,
aztán kivágják õket onnan vagy maguktól elõbújnak… Szindbád haja töve is iz -
zadt az idegességtõl.
– Megnyugodni… megnyugodni, attól nem lesz jobb, ha ideges vagyok…
Mintha belülrõl rugdalták volna a hasát. Vagy mintha Szindbád hasa gumiszoba lett
volna, aminek a ruganyos falán dörömböl egy õrült…
Mielõtt továbbgondolhatta volna, megszólalt a kapucsengõ. Éles hangja volt, a hajós
nem szerette. Általában nem szerette, ha megakasztják a gondolatait. A postás kért be -
bo csáttatást a levélládákhoz. Szindbád kinyitotta neki a kaput.
Aztán ráeszmélt, hogy az a belsõ lény újra erõs rúgásokkal vagy ökölcsapásokkal
tudat magáról. Szindbád még egy lehetõséget számba vett: amikor gyöngélkedõ epéje
miatt nagy „széljárás” volt a beleiben, a közlekedõ gáz képes volt egészen durván, kí -
vül rõl is látható módon kinyomni a vastagbelét egy-egy pillanatra. Viszont a bélgáz ál -
ta lában nem csöndesedett el a Mozart-szimfóniáktól… Tudniillik, Szindbád most feltett
egy bakelit lemezt, a Prágai szimfóniát, végigdõlt a kis kereveten a nappaliban, és el me -
rült a zene lágy hullámaiban, s vele együtt a kis ismeretlen is a pocakjában… Elaludt ne -
tán? Mindenesetre nem dörömbölt tovább. Ekkor villant be Szindbádnak valami, amit
egy szer hallott vagy olvasott. A magzatok szeretik Mozart és Vivaldi zenéjét, és meg -
nyug szanak tõle…
Miután a legteljesebb egyetértésben végighallgatták a zenemûvet, a kis ismeretlen ki fe -
jezte szándékát, hogy vagy szolgáltassanak neki újabb szimfóniát a bécsi mestertõl, vagy
viseljék el izgága viselkedését. Mielõtt Szindbád eldönthette volna, mit tegyen, fáj da lom
hasított belé. Hasán szétnyílt a vastag piros frottírköntös, és õ önkéntelenül oda né zett: a
hasa lehetetlenül nagy volt, szinte „betegesen” hatalmas, félgömb alakú halom a testén.
És ez a halom most – ó, borzalom! – megrepedt, mint egy igazi halom földrengéskor,
és feltárta méhét. Nem, nem Szindbád méhét, hanem a föld méhét… A hajós csak bá mult,
amikor a hasából elõbújt egy kis vérmászkos emberforma lény, pici karjaival tolva föl
magát a hasából, mintha egy árokból mászna ki. Szindbád elõször teljesen megbénult a
döbbenettõl. Volt is mitõl: nemcsak hogy „császárral” megszült, külsõ segítség nélkül, de
az újszülöttje azonnal járni is tudott, akár az anyjukból frissen kipottyant bocik! Mihelyt
kikászálódott arról az ismeretlen helyrõl, aminek az orvosi nevét nem tudjuk, azon nal
pici lábaira állt, és a szétterült frottírköpenyen odatipegett apja melléhez, és kez dett fölmászni
a bozontos melldombra. Szindbád ösztönösen odanyúlt kis fenekéhez és föl se gí -
tette. A kicsi belefúrta véres arcocskáját apja szõrzetébe, majd üdvözült, a cse cse mõ ké re
jellemzõ ártatlan tekintettel nézte apja szemét, aztán nem sokra rá leragadt a kis szem -
héja, és elcsigázottan elszunnyadt. „Éppoly szomorkás a pillantása, mint ne kem volt kis -
89