A szám letöltése PDF formátumban - Kráter Műhely Egyesület

PoLíSz
– Hallottam róla valamit.
– A legnagyobb gabonakirály északnyugaton, az ország egyik leggazdagabb embere.
Váratlanul férfihangot hallott jobbról, s õ feléje fordult.
– Attól tartok, elfelejtettek bennünket bemutatni. Roger Patton a nevem.
– Az enyém meg Sally Carrol Happer – mondta, és kedvesen mosolygott.
– Igen, tudom. Harry mondta, hogy jön.
– Maga a rokonsághoz tartozik?
– Nem. Én tanár vagyok.
– Nahát! – nevette el magát Sally Carrol.
– A fõiskolán tanítok. Maga déli, ugye?
– Igen. Tarletoni, Georgia államból.
Sally Carrolnak azonnal megtetszett a férfi – rõtes barna bajusza volt, vizenyõs kék
sze me, melyekben volt valami, ami a többiek szemében nem – valami udvarias fi gyel -
mes ség. Váltottak néhány szót a vacsora alatt, és Sally Carrol úgy határozott, hogy ér -
de kes ember, akivel érdemes szóba állni.
A feketekávé után bemutatták néhány jóképû fiatalembernek, akik elõírásszerûen
tán coltak vele, és bizonyosra vették, hogy õ velük másról sem kíván beszélni, csak az õ
Harry jérõl, s ezért úgy viselkedtek vele, mintha nyársat nyeltek volna.
„Egek! – gondolta magában. – Ezek itt úgy beszélnek velem, mintha, máris idõsebb
len nék, mint õk, csak azért, mert menyasszony vagyok – és mintha azt hinnék, hogy
mind járt beárulom õket anyucinál.”
Délen egy nõ, legyen bár menyasszony vagy akár fiatalasszony, ugyanarra a játékos
ud varlásra és kétértelmû bókokra számíthatott, mint egy tizenhét éves elsõ bálozó, de
itt, úgy látszik, ez tilos. Egy fiatalember, aki azzal indított Sally Carrolnál, hogy milyen
gyö nyörû is a szeme, és hogy õt azonnal szíven találta, amint ide belépett, rettenetesen
zavarba jött, amikor megtudta, hogy a lány Bellamyék vendége és – Harry meny asszo -
nya. Ezután úgy viselkedett, mint aki óriási hibát követett volna el, rettenetesen kimért
és merev lett, és amint tehette, lelépett.
Így hát igazán megörült, amikor Roger Patton lekérte, és azt javasolta, hogy üljenek
le egy kicsit.
– Nos – mondta, és vidáman rákacsintott –, hogy van a mi szépséges déli Carmenünk.
– Jobban már nem is lehetne. És hogy van a… szóval, hogy van a Félelmetes Dan
McGrew? Sajnálom, de talán õ az egyetlen északi, akirõl tudok valamit.
A válasz tetszett a férfinak.
– Én – vallotta be a férfi – irodalomtanár vagyok, s így nem vagyok köteles a sport -
la pokat is olvasni.
– Ön idevalósi?
– Nem, Philadelphia a szülõvárosom. A Harvardról rendeltek ide, hogy francia nyel -
vet tanítsak. De már tíz éve itt élek.
– Kilenc évvel és háromszázhatvannégy nappal többet, mint én.
– És hogy tetszik?
– Tetszik. Nagyon is tetszik!
– Komolyan?
– Persze. Nem látszik rajtam, hogy jól érzem magam?
78