A szám letöltése PDF formátumban - Kráter Műhely Egyesület

és a hullámok akkor! Sodratott
együttesek hullnak szét deszkaszálra,
csak a feszülésnek van árapálya,
nem az, hogy ára, nem, hogy pálya,
csak hogy egyáltalán.
Az Elérintés van! A Földgolyóhoz
meg sem érkeztek ily tangensei,
máris detangensek, máris Zenón
célt-nem-érése, az örök tört
belsõ végtelenje, nem alakult meg,
s innen tovább a nyom,
sugárzó krumpli, mely kört
ír, maga módján, mi az, ami túl lett…
mit-csinálva? S lett túl egyáltalán?
S mi lenne csak tévhír, ha mondanám?
Ki semmi újságot nem tudhatok,
amit foghatok: ágy lába, asztal lába,
vagy csak hánykolódom egy matracon,
egét, alkalmi födémét – ó, hegyi ház! – már nem tudom.
A történelem faggatása
„S bármikor lesz,
hogy – uccu! – nem vagyok”
Magam után
Olyan fájások vannak a fejemben, akár
meg lehetne ijednem, de egy ilyen ijedelem
kifejtésében több a kár, mint bármi üdve.
Ami már kifejezve: ám legyen kifejezve,
de ez avval be is fejezve. Mert valóján egyetlen
egyet nem lehet csak elmondani senkinek,
hogy semmit sem lehet elmondani senkinek
És egyetlen kérése lehet a szellemnek:
ha magamról ejtek szót, ám hulljon,
szó, senki meg ne fogjon, nekem ne válaszoljon
– javítva, henyélve, titkon rontva –, hagyja,
titkon vagy nyíltan csóválja fejét, elég,
ne higgye, hogy fénycsóva, ami a dolgokat
bevilágítja-ragyogja, telitalálatosan.
(Hamlet kimaradt monológja, 1960–2011)
3