A szám letöltése PDF formátumban - Kráter Műhely Egyesület

Jövevény
(XXVI. Zsoltár)
A történelem faggatása
Megrepedt nádszál vagyok a kezedben Uram.
Ne roppants össze, adj nékem kegyelmet.
Adj nékem új szívet, új eget és földet, mert
jövevény vagyok én ezen a bolygón.
Hiúság és tudás, mint élõ sövény befonja életemet
– de én a mai napon kivetek szívembõl,
lelkembõl, elmémbõl minden hamisságot.
Lerombolok minden bálványt és képmutató
oltárt az Úr Jézus Krisztus nevében, megtagadom
az eddigi életemet.
Atyám, lobbantsd föl a pislákoló lámpabelet,
hogy megleljem a Hozzád vezetõ utat.
Horváth Gyula
Szólnak a holtak az égen
Akit megsirattak:
te voltál;
utánad érdeklõdöm
minden kedves nõnél,
de csak rázzák a fejüket,
s hálából annyi együttérzést
tépnek ki lelkükbõl,
hogy félig eltakarja
ágyam sebét,
szerény szótlanságod
milyen hangos lett…
felkiabálja bennem a halált,
s elfelejtve e nép
csókjának keserû szájízét:
legelsõ hajszáladba kapaszkodok,
s azt se bánom,
ha fogad közt csüngve
viszel magaddal a földtengeren át,
amikor már
elértük az ég partját:
élõk leszünk,
szép szerelmes élõk,
s akkor érzed majd,
hogy méhedben megmozdul
egy boldog lehetõség,
s akkor hasonlítani fogunk
az emberre,
mert megváltó kell ide,
szorgalmas világmegváltó,
hogy lyukas tüdõnket megfoltozza,
hogy a vért okádó folyók torkát
orvosolja,
hogy a három hónapos ember koponyájáról
az orvosok bakancslépését
örökre
és szigorúan
letiltsa.
Akit megsirattak:
te voltál;
utánad érdeklõdöm
minden kedves nõnél,
a hajad selymét keresem
minden futó, loholó szerelemben,
61