A szám letöltése PDF formátumban - Kráter Műhely Egyesület

Világbeszéd
– Értem – dünnyögte a lány.
– Tudod, a várost nagyapáink alapították, s eközben némelyiküknek igencsak fura állá sa
volt. Például, van itt egy asszony, aki jelenleg az egész város társasági életének a köz pontja,
de, nos, az õ apja volt itt az elsõ szemetes – és még sok ilyen példát tudnék mon dani.
– Várj csak! – mondta Sally Carrol felpaprikázva. – Azt hiszed, hogy én majd kü lön -
bö zõ sértõ megjegyzéseket fogok tenni az itt élõkre?
– Egyáltalán nem – vágott a szavába Harry. – S én senki miatt sem akarom exkuzálni
ma gam, csak mindössze… nos, hát arról van szó, hogy az elmúlt nyáron volt itt egy lány
Délrõl, és mondott egy-két dolgot, amit nem kellett volna, s én – jaj, csak úgy gondoltam,
hogy inkább szólok.
Sally Carrol hirtelen jött felháborodást érzett, mintha verést kapott volna valamiért,
amit nem érdemelt, de Harry a témát lezártnak tekintette, és nagy lelkesen egészen
más ról kezdett szónokolni.
– Tudod, hamarosan karnevált rendezünk, tíz év óta elõször. S most egy jégpalota is
épül, nyolcvanöt óta elõször. Válogatott tiszta jégtömbökbõl épül! Hatalmas lesz!
A lány odament az ablakhoz, eltolta a nehéz damaszt függönyt, és kinézett az utcára.
– Ó, nézd csak! – kiáltott fel hirtelen. – Két kisfiú hóembert épít. Nem mehetnék ki
én is segíteni nekik?
– Te kis álmodozó! Gyere ide, és adj inkább egy csókot.
Sally Carrol, láthatóan vonakodva, elfordult az ablaktól.
– Ez az éghajlat, azt hiszem, nem éppen csókolózásra való. Úgy értem, nem igazán
van kedve az embernek egész nap bent üldögélni.
– Nem is fogunk. Szabadságot kértem erre a hétre, hogy veled lehessek, és ma este
va csorára vagyunk hivatalosak. Utána tánc lesz.
– Ó, Harry – sóhajtott Sally Carrol, amint kényelmesen elhelyezkedett félig a fiú ölé -
ben, félig a párnákon. – Nagyon zavarban vagyok. Fogalmam sincs, hogy fogom ott ma -
gam érez ni, mit várnak el tõlem az emberek, semmit sem tudok. Tanítanod kell engem,
édes.
– Rendben van – szólt Harry halkan. – De elõbb mondd, örülsz, hogy itt lehetsz?
– Örülök… borzasztóan örülök! – suttogta, és úgy ölelte meg a fiút, ahogy csak õ tu -
dott ölelni. – Most már az én otthonom is ott van, ahol te vagy.
S amint ez a kijelentés elhagyta a száját, elszégyellte magát. Tudta, hogy hazudott.
Éle tében elõször.
Aznap este a gyertyafényes vacsoránál Sally Carrolnak úgy tûnt, hogy fõleg a férfiak
be szélnek, mert a nõk gazdagon felékesítve és felcicomázva csak gõgösen nézelõdtek és
hall gattak, mint a csuka. Sally Carrol Harry mellett ült balkéz felõl, de egyáltalán nem
érez te magát otthonosan.
– Jó kis banda, mi? – kérdezte Harry. – Csak nézz körül jól. Ott van Spud Hubbard,
a legjobb támadójátékos Princetonban, és Junie Morton – õ és az a vörös hajú fickó mel -
let te a hokicsapat kapitányai voltak a Yale-en; Junie osztálytársam volt. Nem akarok fel -
vág ni, de a világ legjobb sportembereit ez az állam adja. Igazi férfivilág, én mondom.
Nézd, ott van John J. Fishburn!
– Õ kicsoda? – kérdezte Sally Carrol ártatlanul.
– Nem tudod, ki az a John J. Fishburn?
77