A szám letöltése PDF formátumban - Kráter Műhely Egyesület

A történelem faggatása
– Mi az?
– Hermina – mondta apám egykedvûen, lemondva a szellemüldözésrõl.
– Hermina? – Anyám csak most fogta fel, mi történik körülötte.
Rám nézett; reszketve tapadtam Mámihoz, aki fordított maskarában, önmagától meg -
té pázott hajjal hányta rám a keresztet. Apám leeresztett karokkal állt, összetörve, te he -
tet lenül. Anyám hirtelen kikapta kezébõl a pisztolyt; mire észhez tértünk már kint volt
a házból. Egy hatalmas dörrenés hallatszott, aztán fájdalmas, gyermeksíráshoz hasonló
hang.
– A fene egyen meg gazdástól – kárpálódott – te rémiszted állandóan a gyerekeket?
A cigányok kitódultak putrijaikból, ijedten érdeklõdtek apámtól.
– Ki volt az, Bonca?
Apám csak állt szótlanul, a földöntúli hatalmaktól inába szállt bátorsággal, eszelõsen
bá multa a fehér kecske tetemét. Egy percig sem hitte, hogy a kecskejárást nem a rossz
szel lemek hozták ránk, de anyám bátorságától megnyugodva, szó nélkül befordult a
put riba, magukra hagyva a zsibongó cigányokat.
Choli Daróczi József
A megbélyegzett
Kenyérsirató esteken,
mikor a macskák holdat lopni jártak,
a fal tövébe kuporodva
soroltuk egymásnak
félig kitalált álmainkat,
jól kicifrázva, hosszan, sóváran
(jó álomfejtõ suhanc nem volt közöttünk).
Tréfát ûztünk a szegénységbõl,
keserû szájjal trágárkodtunk,
csámcsogtunk száraz torokkal,
kegyetlenül.
Ha meguntuk egymás álmait,
Seherezádénk, a púpos Vak Kucsi
meséit hallgattuk félálomra dõlve.
Szavára ültünk,
fényes ruhában hasítottuk az eget,
kényesen.
És jött a reggel!
Lábszárunkra zuhant a vályoggödör,
csillogó bogárhátunkra szakadt.
A perzselõ nap tarkónkra csapott,
harangzúgást toborzott körénk
nem jött az ebéd!
Szeretõnk mellettünk vágta a sarat,
õ sem ismerte a konyhaillatot;
hideg sóhaját csak éjjel hallatta,
mikor már a mese is valósággá vált.
53