A szám letöltése PDF formátumban - Kráter Műhely Egyesület

Világbeszéd
– Láttam, hogy egy perccel ezelõtt kinézett az ablakon – és összerázkódott.
– Ó, csak összevissza fantáziálok – nevetett Sally Carrol. – Megszoktam, hogy nálunk
ott délen mindig csend van odakint, és itt, amikor kinézek, látom, hogy havat söpör a
szél, és azt hiszem, kísértetek járnak az utcán.
A férfi megértõen bólintott.
– Járt már Északon?
– Kétszer, júliusban, Ashville-ben, Észak-Karolinában.
– Jó banda gyûlt itt össze, nemde? – mondta Patton a parkettán táncolókra mutatva.
Sally Carrol arca megrándult. Harry is valami ilyesmit mondott az elõbb.
– Igen. Kutyák.
– Tessék?
Sally Carrol elpirult.
– Elnézést. Ez így nem hangzott szépen. Tudja, én az embereket mindig két cso port -
ra osztom, kutyafélékre vagy macskafélékre. A nemük nem számít.
– Maga melyik csoportba tartozik?
– A macskafélékhez. Ön is hozzájuk. A legtöbb déli férfi és a legtöbb itt látható lány
úgy szintén.
– Mi van Harryvel?
– Harry tipikus kutya. Mindazok a férfiak, akiket ma megismertem, kutya.
– Mirõl ismerhetõk fel a kutyafélék? Bizonyos tudatos férfiasság a jellemzõjük, és a
lel ki finomság hiánya?
– Azt hiszem, igen. Sosem próbáltam kielemezni, ki miért ez vagy az. Csak ránézek
va lakire, és rögtön megmondom, kutya vagy macska. Biztos ostobaság, nem?
– Egyáltalán nem az. Érdekel. Nekem is van egy teóriám ezekrõl az emberekrõl. Azt
hi szem, arra vannak kárhoztatva, hogy fagyos legyen a lelkük.
– Ezt hogy érti?
– A legtöbb olyan, mint egy skandináviai. Tudja, van bennük valami Ibsen hõseibõl.
Gond terheltek, tele vannak melankóliával. Ez biztos a hosszú telek miatt van. Olvasott
vala mit Ibsentõl?
Sally Carrol tagadólag rázta a fejét.
– Ibsen hõseiben mindig fellelhetõ valamiféle sötét gondterhelt merevség, egy szûk
látó körû komor erényesség, de nem képesek igazán szomorkodni vagy örülni.
– Nem tudnak sem sírni, sem nevetni?
– Pontosan. Ez az én elméletem. Tudja, több ezer svéd él itt errefelé északon. Úgy
kép zelem, azért jönnek épp ide, mert olyan az éghajlat, mint náluk, s aztán lassan össze -
ke verednek a helybéliekkel. Ma este nincsenek itt sokan, de eddig már négy svéd kor -
mány zónk is volt. Nem untatom?
– Ellenkezõleg. Nagyon is érdekel.
– A maga leendõ sógornõje is félig svéd. Én személyesen kedvelem, de az én el mé -
le tem szerint a svédek összességükben rossz hatással vannak ránk. Ha nem tudná, a
skan dinávoknál a legmagasabb az öngyilkossági ráta.
– Miért lakik itt, ha ez a vidék annyira lehangolja?
– Ó, rám nincs hatással, nagyon magányosan élek, és azt hiszem, nekem a könyvek
töb bet jelentenek, mint az emberek.
79