A szám letöltése PDF formátumban - Kráter Műhely Egyesület

Világbeszéd
– Felajánlom szolgálataimat.
– Édes vagy, de te még magadat sem tudod eltartani, hát még egy asszonyt – vá la -
szol ta Sally Carrol vidáman. – Meg aztán túl jól ismerlek ahhoz, hogy beléd szeressek.
– Jó, de azért még nem kell férjhez menned egy jenkihez – akadékoskodott Clark.
– S mi van, ha szerelmes vagyok?
– Clark a fejét rázta.
– Az ki van zárva. Hogy lehetnél? Egy jenkibe? Hisz minden porcikája más, mint a
mi énk.
Az automobil megállt egy régi ház elõtt, melyben már csak az imádság tartotta a lel -
ket, s a beszélgetés abbamaradt. Marylyn Wade és Joe Ewing lépett ki a házból.
– Szia, Sally Carrol!
– Sziasztok!
– Hogy vagytok?
– Mi újság, Sally Carrol? – kérdezte Marylyn, amint elindultak. – Hallom, hogy férjhez
mégy.
– Uram Jézus, ne hagyj el! – mondta Sally Carrol tettetett felháborodással. – Honnan
ve szitek mindezt? Már rá sem nézhetek egy fiúra anélkül, hogy az egész város ne bo -
ro náljon össze azonnal vele?
Clark mereven egy mocorgó anyacsavarra szegezte tekintetét a rezgõ szélvédõn. S aztán
megszólalt. Hangjában féltékeny kíváncsiság rejlett.
– Mondd, Sally Carrol, szeretsz te bennünket?
– Mi?
– Hát bennünket, déli fiúkat?
– Hát persze, Clark. Hisz tudod. Mindnyájatokat. Imádlak benneteket mind.
– Akkor minek mész férjhez egy jenkihez?
– Clark, én nem tudom, lehet, hogy nincs igazam, és még nem is döntöttem, de… az
a helyzet, hogy világot, embereket akarok látni, és azt akarom, hogy fejlõdjek. Ott aka -
rok élni, ahol nagy dolgok történnek.
– Ezt hogy érted?
– Ó, Clark, szeretlek benneteket, szeretem Joe-t, aki itt ül az autóban, és Ben Arrotot,
és titeket mind, de ti… ti…
– Tudom. Azt akarod mondani, hogy mi nem visszük semmire?
– Igen. Ne haragudj, de így van. S ezt nemcsak az anyagiakra értem, de valahogy…
nem lesztek sikeresek, és mindig csak szomorkodni meg búsulni fogtok, és… ó, hogy
is mondjam el ezt itt teneked?
– Azért, mert itt maradunk Tarletonban?
– Igen azért, Clark. És azért, mert ezt szeretitek, és nem is akartok változtatni rajta,
nem akartok elõrenézni.
Clark megértõen bólintott, Sally Carrol pedig megszorította a fiú kezét.
– Clark – mondta kedvesen. – A világ minden kincséért se szeretném, hogy más le -
gyél. Nagyon édes és aranyos vagy így, ahogy vagy. És én is mindig szeretni fogom azt,
ami miatt az maradsz, aki vagy. Hogy mindig csak a mában, és csak egyik napról a má -
sik ra élsz, hogy nem törõdsz semmivel, és hogy olyan óriási nagy és meleg szíved van…
– És mégis elmész?
71