A szám letöltése PDF formátumban - Kráter Műhely Egyesület

PoLíSz
(1) mi is ennek a kontrasztnak a lényege;
(2) milyen gondolatok is járhatnak annak a déli állambeli lánynak a fejében, aki észak -
ra kerül;
(3) a hideg, mint jelenség, állandóan jelen van valahol mélyen a lány tudatában;
(4) ez a jelenség egy jégpalotában kell, hogy testet öltsön. (Már jó ideje gondoltam ar -
ra, hogy egy jégpalotáról írjak egy elbeszélést; ez elõször akkor jutott eszembe, amikor
anyám említette, hogy volt náluk ilyen St. Paulban a nyolcvanas években).
(5) s még egy részlet: a hó a vasúti kocsik közti zárt peronon.
Miután visszatértem St. Paulba, a család minden tagját ravaszul kifaggattam a jég pa -
lo tával kapcsolatos emlékeirõl. A közkönyvtárban még egy durva vázlatot is sikerült fel -
fe deznem, mely annak idején egy újságban jelent meg. Aztán azt remélve, hogy hátha
találok valami eseményt vagy egyéb részletet, amit még felhasználhatok, nagyon fi gyel -
me sen áttanulmányoztam jegyzeteimet (ezt egyébként mindig megteszem, mielõtt írni
kezdenék valamit), ám ez esetben, azt hiszem, az égvilágon semmit sem találtam egy
talán érdekesnek tûnõ eszmecserén kívül, melyet egy lánnyal folytattam arról, hogy az
em berek – természetüket tekintve – macska- vagy kutyafélék.
Aztán belevágtam. Elõször egy novellisztikus vázlatot készítettem egy fiatal lány
min dennapi életérõl Alabamában. Az eleje tehát megvolt. Ez lett az elsõ rész. Megírtam
a temetõjelenetet, melyben megemlítem, hogy a lány szerelmes, és céloztam arra is,
hogy nem szereti a hideget. Ez lett a második rész. Ezután elkezdtem bonyolítani a har -
ma dik részt, melyben a lánynak meg kellett érkeznie az északi városba, de már a kö ze -
pén éreztem, hogy ezt a részt halálosan unni fogom, s ezért ugrottam egyet, mégpedig
a jégpalotával kapcsolatos jelenet elejére, mely a leginkább lelkesített. Írni kezdtem azt
a jelenetet, amikor a fiatal pár szánon megy a jégpalotához, de aztán hirtelen bekattant
egy kép a jéglabirintusról, úgyhogy nem folytattam a jégpalota részleteinek leírásával
való bíbelõdést, hanem azonnal azt kezdtem el mesélni, hogyan tévedt el a lány a la bi -
rin tusban. Az elsõ és a második rész két napot vett igénybe. A harmadik napon fe jez -
tem be a jégpalotával és a labirintussal kapcsolatos részt (az ötödiket), és az utolsót
(a hatodikat) is, mely visszatér az alabamai motívumhoz. Ily módon ez lett a tör té ne tem -
nek az eleje és a vége, mellyel a legkönnyebb volt megbirkóznom, és melynek megírása
a legnagyobb örömet is okozta nekem, s ez lett a kulmináció is, mely a legizgalmasabb
és legérdekesebb feladat volt kidolgozni. A harmadik és a negyedik rész megírása,
mely nem igazán váltott ki belõlem különösebb lelkesedést, három napig tartott, s
közben mér hetetlenül untam az egészet, állandó bizonytalanságban voltam, kihúztam
egyes ré sze ket, újra fogalmaztam, átszerkesztettem az egészet, de végül gyakorlatilag
már nem is érdekelt, hogy jó-e vagy rossz, amit összeírtam.
Ennyi az egész. Ily módon tehát, akaratlanul is, ezzel saját elméletemet bizonyítom,
mely szerint az, aminek megírása a szerzõnek örömet okoz (esetleg csak bizonyos ér -
te lemben vett naturalista realizmus képezhet kivételt), az olvasónak is nagyobb örömére
szol gál, mint az, amit kínkeservesen kell elõásnia agytekervényei mélyérõl.
68