A szám letöltése PDF formátumban - Kráter Műhely Egyesület

Rónay László
A normális kommunikációról
Pár hónapja jelent meg Adamik Tamás fõ szer -
kesz tésében egy – nyugodtan merem állítani –
szen zációs Retorikai lexikon. Nyugodt szívvel ajánlhatom
mindenkinek, akinek az a feladata, hogy
meg gyõzze hallgatóit. Sõt kötelezõ ol vas mánnyá
is tenném, hiszen lépten-nyomon a kor mány
kom munikációjának válságáról hallunk-ol va sunk.
A kommunikáció – így a lexikon – „az üze ne tek át -
adásának módja”, ha tehát az üzenet nem ér célba,
át adá sának módjával van a baj. Olvasom, a kom -
mu nikáció eredményesebbé változtatására egy
mil li árdot szánna a kormány. Szép summa, de
hogy célba érnek-e vele, kételkedem. A módon
kel lene változtatni, az sokkal olcsóbb, mégis kifi -
ze tõdõbb lehetne. Papírból, írásból van elég! Ki ne
dü höngene, amikor a reggel újságból reklámok
hul lanak ki? Ki ne sóhajtana reményvesztetten,
ami kor egy számla körítésére tekint? Nem, másutt
kel lene kezdeni.
Ha rajtam múlna, elõször arra figyel mez tet -
ném a kommunikálással megbízottakat, mond ja -
nak igazat. Nincs kínosabb, mint amikor meg fel -
lebbez hetetlen fölénnyel kijelentenek valamit,
amit másnap külföldi médiumok is megcáfolnak.
Az „üzenet” elsüvített a semmibe, mi meg ma -
gunk ra maradtunk szégyenünkkel. Szorosan ide
tar toznék az önkritikára való hajlandóság. Sokkal
haté konyabb a tévedés belátása, mint a görcsös
ma gyarázkodás, amely olykor-olykor Hacsek és
Sajó jeleneteit idézi, egy Hacsekkel és sok-sok Sa -
jó val. Sokkal inkább célba talál, ha a felelõs ember
azt mondja, ezt elrontottuk, mintha azt állítja, jól
csi náltuk, nem tévedtünk, hisz tévedhetetlenek va -
gyunk, csak éppen mégsem jól sült el a végén.
Tekintsük felnõttnek a felnõttet! Ha a hitel mi -
nõ sítõ intézetek leminõsítik hazánkat, ne hõs köd -
jünk, hogy sebaj, annál nagyobb lesz a di csõ sé -
günk, ha felminõsítenek. Az utóbbi idõben ez a
vi gasztalás volt a kommunikáció mélypontja.
Mennyi vel hatásosabb és hihetõbb lett volna be lát -
ni, hogy az intézkedésnek volt elegendõ oka, tud -
juk, ismerjük a baj okát, próbálunk változtatni.
Nagyon fontos volna elsajátítani az úgy ne ve -
zett metakommunikáció helyes alkalmazását. A
sza vak mellett egy-egy gesztusnak, akár egy mo -
soly nak is jelentõs mondanivalója, meggyõzõ ere je
lehet. Ha egy kommunikátor csak gúnyos mo soly -
ra képes, amelyet néha már-már szem te len nek
érzünk, akkor kevés fogalma van a meg gyõ zés rõl.
Tájoló
S ha ez az évek során egyénisége részévé vált,
sürgõsen leszoktatni róla, mert a fölé nyes ke dés is
rossz irányba viszi a kommunikációt. (A dur va -
ság ról inkább nem beszélnék. Ha arra gon do lunk,
hogy a magyar újságírást olyan írók fém je lezték,
mint Ady, Kosztolányi vagy Márai Sán dor, s utána
elolvassuk azt a cikket, amelynek szer zõje mintha
csak az alpári kifejezésekkel is mer kedett volna
meg mûködése során, joggal gon dolhatjuk, az ille -
tõ csak árt annak az ügynek, ame lyet pedig tá mo -
gat ni és igazolni kíván.)
A hitelesség címszó Arisztotelésztõl is egy fon -
tos idézetet tartalmaz: „Ugyanis egyáltalán nem kö -
zömbös a meggyõzés szempontjából, … hogy a
szó nok milyen jellemûnek mutatja magát, s tudja-e
éreztetni a hallgatósággal, hogyan viszonyul hoz -
zájuk, illetve azok õhozzá.” Az a ta pasz ta la tom,
hogy a legfontosabb üzenetek továbbításával meg -
bízott szóvivõ nem tud kapcsolatot teremteni hall -
gatóságával, mert „felülrõl” szól hozzájuk, a be ava -
tott fölényével, amely inkább taszít, mint von zó, s
elfedi az igazságot, amelyet képviselnie kel lene.
Életünkbõl, a kommunikációból is hiányzik a
de rûre és bizakodásra vezérlõ humor, amely ha té -
kony közösségformáló erõ. Általános meg gyõ zõ -
dés, hogy mi magyarok pesszimista nép vagyunk.
Óriási tévedés! Persze, ha az üzenet köz ve tí tõ jé -
nek ábrázata leginkább egy jól fejlett ecetes ubor -
ká ra emlékeztet, az ember valóban hajlamos hoz -
zá hasonlóan szemlélni a világot.
Tanulságos gondolatokat fejtegetett a humor
sze repérõl Freud. Szerinte az igazi humor fel sza -
ba dító és örömszerzõ. Ilyesmire volna szük sé -
günk, s a kollektív örömszerzés képességét kel le -
ne elsajátítaniuk azoknak, akik ma még inkább
úgy kommunikálnak, hogy kollektív bosszúságot
sze reznek nézõiknek és hallgatóiknak.
A napokban óriási élvezetet szerzett Leo
Maas burg Teréz anyáról írt könyve, amely el ké -
pesz tõ és csodálatos történetek sorában ábrázolja
a XX. század egyik nagy egyéniségét. Egy asz -
szony dühösen számon kérte tõle, miért nem lep -
le zi le a hallatlan visszásságokat. Mert a jót né zem,
nem a rosszat, válaszolta a szeretet misszi o ná -
riusa. Ezt kellene megtanulniuk az erre kivá lasz -
tottaknak, s akkor talán a szakadék is szû kül ne.
(Retorikai Lexikon. BP., Pesti Kalligram Könyvkiadó
és Könyvterjesztő Kft., 2010.)
95