A szám letöltése PDF formátumban - Kráter Műhely Egyesület

A történelem faggatása
Az egzisztenciák a sok harangvirág közt
recsegnek-ropognak, harapdáló nagy bogarak
lábaival harangoznak, százszor szépek,
leszáradnak, de babitsi mód nõnek újra,
akár rövid üvel a fûszálak. Hogy az egzisztencia
miket – rövid üvel – müvel. Ékezetét veszti
ekezetet –, ezt is muveli, muvelo.
Es kerdezo: „Ha jól meggondolom, jó lenne?”
Nem kerdezi: ennek mi ertelme. Vagy fokozza:
„Ha jobban meggondolom, jobb lenne? Ha rosszul
gondolom meg, rossz? Ha rosszabbul, rosszabb?”
Vagy hogy: „Majd lesz valahogy. Nem, hogy valahogy,
nem is, hogy lesz. Majdnak se majd. Egyáltalán:
Egyáltalán. S egyáltalán nem az, hogy egy nem valódi,
egy ál, álságos, színlelt talán, és a talán is
lehet egy ál-talán.” Ellenben magam, ahogy fel
akarnék lépni valami szegélyre, érzem, lábam túl súlyos,
visszahúz. Vagy mindjárt, ahogy kilépnék a házból,
elbotlom a kapu szegélykövében. Vagy úttestközépen,
rogy meg bokám, merevszik lábközepem. Ez az egzisztencia
nem marad meg a felszínen, zuhan autó alá, törik csonttal,
és az ál-talán s a valódi talán: egyáltalán nem számít, mi gonddal.
Babits
(Az esztétikai egzisztencia)
Meddõ kérdezés ma már, hogy „Arany v. Petõfi”, fõleg, hogy a „v.” versus is, kont -
rasz tozás. Meddõ Ady és Kosztolányi ütköztetése. Ady és József Attila „össze kér de -
zése” korszerûbbség nagyobb „Abszolútság” kérdésében. Magam a Babits–Kosztolányi
ellentétet is csináltnak érzem, (legrosszabb részében, hogy így mondjam). Máris Babits
dolgára tértem rá itt ezzel.
Mert a Parnasszus, mint poétikai kifejezése enyhén naiv, csakúgy, mint az „írogatás”
(ha régi osztálytársak kérdezték: „Írogatsz még?”), másfelõl az ihlet az én szerény né zet -
világomban a szentlélekhitûség kifejezõje, és Rilke hozta ezt a nyilvánvalóan nem túl
szen zációs, bár vitatható felismerést. Babits költészetének (ha futja rá ihletem technikai
részé bõl: terjedelem… alakulás, mármint a dolgozat alakulása, így értem, német szóval
Renn verlauf, amikor is tehát a feltételek adva volnának valamihez, de a történések
miként je kényszerûen változtat dolgokon) lélek-és-eszmélet, érzékletesség-és-szentség,
sors-és-szándék, remények-és-csapások stb. jelölésekkel befogható anyagáról egyen ran -
gok kal beszélhetünk bármikor, most mégis a legjobb lesz az elején kezdeni.
Elõször a Kosztolányi-párhuzam félretolásával. Mondjuk így, talán önmagamat nem
elõ retolva, magam-módján:
5