A szám letöltése PDF formátumban - Kráter Műhely Egyesület

Világbeszéd
F. Scott Fitzgerald
(Amerikai Egyesült Államok)
F. Scott Fitzgerald (1896–1940) egyike a XX. század legnagyobb amerikai íróinak. A húszas években
üstö kösként tûnt fel hazája irodalmának egén. Ma világszerte reneszánszát éli, s Hemingway mellett õt
tartják az amerikai novella legnagyobb múlt századi mesterének. Az ólomkristály címmel jelentek meg ma -
gyarul válogatott novellái, és mind az öt regénye is lassan napvilágot látott magyarul, köztük a leghíresebb,
A nagy Gatsby, az amerikai álom kiüresedésének félelmetes és gyönyörû látlelete. Elbeszéléseinek hõsei az
„elveszett nemzedék” tagjai, akik az elsõ világégésbõl gyõztesen tértek vissza az európai harcmezõkrõl, de
nem találták helyüket hazájukban, mert nem láttak maguk elõtt értelmes életcélt. Az alább közölt elbeszélése,
A jégpalota 1920-ban jelent meg, és most elõször olvasható magyarul. Elõtte azonban még a szerzõ iz -
gal mas vallomását is közöljük a mû keletkezésérõl.
Írók és módszereik
A jégpalota keletkezésérõl
Az a gondolatom, hogy megírjam A jégpalotá-t (The Ice Palace, Saturday Evening
Post, május 22), akkor támadt, amikor egy fiatal lánnyal társalogtam szülõvárosomban,
a Minnesota állambeli St. Paulban. Késõ este volt novemberben, és mozi után épp ha -
za felé tartottunk az autómmal.
– Na, megjött a tél – mondta a lány, s orrával a konfettihez hasonló hópihék felé bö -
kött, melyeket a szél mind gyorsabban kezdett szórni az utcán.
Tüstént azokra a telekre gondoltam, melyeket eleddig volt alkalmam megismerni
ezen a környéken, a rideg és unalmas, a látszólag soha véget nem érõ telekre, s aztán
ar ról kezdtünk beszélni, hogy milyen is lehet az élet Svédországban.
– Kíváncsi lennék – jegyeztem meg többek közt –, hogy vajon a svédeknél nem vált-e
ki depressziót a hideg, és vajon az a klíma mennyire hat nyomasztólag rájuk, vagy teszi
fa gyossá õket. – És itt hirtelen elhallgattam, mert megéreztem, hogy ez akár egy új el -
be szélés témája is lehet.
Két hétig játszadoztam ezzel a gondolattal anélkül, hogy egy sort is leírtam volna.
Úgy éreztem, kidolgozhatnék valamit egy olyan angolszász származású személyrõl
vagy többrõl, aki nemzedékek óta él nagyon hideg klimatikus körülmények között. Egy
rész let már ki is rajzolódott a fejemben: az elsõ szélfutta hógomolyagok az utcán, mint
vala mi hideg kísértetek vészjósló elõõrsei.
Két héttel ezután valahogy az alabamai Montgomeryben jártam, s az egyik este, egy
fia tal lánnyal sétálva, a városka temetõjéhez értünk. A lány arról beszélt, hogy egy ide -
gen, mint például én, képtelen megérteni, hogy õ mit érez a konföderációs katonák sír -
jai mellett, mire én azt válaszoltam, hogy nagyon is megértem, olyannyira megértem,
hogy ezt akár papírra is vethetem. Másnap, amikor hazafelé zötyögtem a vonaton St.
Paul felé, már világosan tudtam, mirõl szól majd a leendõ elbeszélés: a kontrasztról Ala -
ba ma és Minnesota között. Mire megérkeztem, már pontosan tudtam, hogy
67