A szám letöltése PDF formátumban - Kráter Műhely Egyesület

PoLíSz
– De az írók mind azt mondják, hogy a Dél egy tragédia. Mert ugye azok a tüzes sze mû
spanyol nõk, a hosszú fekete haj és a tõr, a vérpezsdítõ tangó meg minden, rom lás ba dönt.
A férfi a fejét rázta.
– Nem, nem. Az északi faj a tragikus faj – fogalma sincs arról, micsoda luxus, ha az
em ber jól kisírhatja magát.
Sally Carrolnak eszébe jutott a temetõ ott lent Tarletonban. Homályosan megfordult
a fejében, hogy épp erre gondolt, amikor Harrynek azt mondta, hogy a temetõ sosem
han golja le.
– Az olaszok például a világ legvidámabb emberei – de hagyjuk, már unalmas ez a
té ma – s elhallgatott. – Már mondtam magának, hogy a leendõ férje egy nagyon rendes
em ber? Szerencsés lány maga.
Sally Carrol nem tudta elkerülni, hogy válasza ne legyen õszinte.
– Tudom. Az a fajta lány vagyok, akinek elõbb-utóbb támaszra van szüksége. S azt
re mélem, hogy ezt Harryben mindig megtalálom.
– Táncolunk? Úgy vélem – folytatta a férfi, amint felálltak a tánchoz –, jó érzés azt hin -
ni, hogy még vannak olyan lányok, akik tudják, kihez mennek férjhez. Tízbõl kilenc azt
hiszi, hogy a házasság egy hangulatos séta olyan nyári naplementében, mint amilyet a
filmek végén lát a mozinézõ.
Sally Carrol hangosan nevetetett, és még jobban megkedvelte a férfit.
Két órával késõbb hazafelé Sally Carrol Harry karjaiba bújt a hátsó ülésen.
– Ó, Harry – suttogta –, olyan hi-hideg van.
– De hát itt bent meleg van, édes kicsim.
– De kint annyira hideg van. És hogy süvít a szél!
Arcát mélyen a férfi szõrmekabátjába dugta, s egész testét elfogta a remegés, amikor
a férfi hideg szájával megcsókolta a fülcimpáját.
4
Látogatásának elsõ hete zajosan és vidáman telt. Egy hideg januári este megkapta a
meg ígért szánkózást a gépkocsi hátuljához kötve. Szõrmékbe bugyolálva egy délelõttön
szán kózott is a gyerekekkel a külvárosi klub melletti dombon; még síelni is megpróbált,
s néhány dicsõséges másodpercig szelte a levegõt a domboldalról lefelé, hogy aztán han -
go san nevetve egy puha hóbuckában kössön ki lent a domb alján. Minden téli sportot
meg kedvelt, csak a hótalpakon való gyaloglást nem szerette a szikrázóan fehér havon a
sápadt sárga napfényben, mert hamarosan rájött, hogy mindez csak gyerekeknek való
szó rakozás, és csak azért engedik, mert neki van kedve hozzá, és az általános vidámság
körülötte csak a sajátjának a tükrözõdése.
A Bellamy család körében már kezdettõl fogva idegennek érezte magát. A férfiakkal
még jól kijött, megkedvelte õket, különösen az ezüstösen õsz hajú, kimérten udvarias,
de erélyes és határozott Mr. Bellamyt – õt azonnal és nagyon megszerette, amikor meg -
tud ta, hogy Kentucky a szülõhazája, mert neki ez egy vékony összekötõ fonalat jelentett
elõ zõ életével. A nõket azonban sehogy sem tudta szeretni. Leendõ sógornõje maga volt
a dögunalmas úrilánymodor szürke megtestesítõje. Beszéde annyira híján volt minden
ere detiségnek, hogy Sally Carrol, aki olyan vidékrõl jött, ahol szinte egyetlen nõt sem
lehe tett elképzelni báj, vidámság és önbizalom nélkül, épp hogy meg nem utálta.
80