A szám letöltése PDF formátumban - Kráter Műhely Egyesület

Világbeszéd
lene festeni, persze, hogy kellene, de az csak rontana rajtuk. Viszont nem szabad, hogy
a feledés homályába merüljenek, mindig és mindenkinek látni kell õket.
Aztán múltak a percek, hol gyorsan, hol lassabban, de úgy tûnt, az idõ elmosódott
su garak sokaságává válik, hogy aztán egy sápadt sárga napban fusson össze. Aztán egy
éles csattanást hallott, mely megzavarta oly nehezen szerzett nyugalmát.
Meglátta a napot, a fényt; fáklyákat látott, sok-sok fáklyát, egyiket a másik mögött, és
han gokat hallott; egy arc körvonalai rajzolódtak ki elõtte, erõs kezek emelték és rázták
fel a jégrõl, és érzett valamit az arcán – nedves és hideg volt. Valaki erõsen fogta, és hó -
val dörzsölte az arcát. Milyen nevetséges – hóval! – Sally Carrol! Sally Carrol!
A félelmetes Dan McGrew volt az. És még valaki más, akit Sally Carrol nem ismert.
– Gyermekem, gyermekem! Két órája keresünk! Harry egészen kétségbe van esve!
Lassan kezdett mindenre visszaemlékezni – az indulók, a fáklyák, a menetoszlopok,
a hangos üdvrivalgás. Megvonaglott Patton karjai közt, és hangosan zokogni kezdett.
– Ó, el akarok menni innen! Haza akarok menni! Vigyetek haza gyorsan! – Olyan ke -
ser vesen zokogott, hogy Harrynek, aki épp akkor érkezett a helyszínre, szinte meghûlt
a vér az ereiben. – Vigyetek haza azonnal! Azonnal! Azonnal!
6
Az aranyló napfény bõkezûen ontotta minden bizonnyal erõt sorvasztó, ám fur csa -
mód mégis vigasztaló hevét a házra, melynek napokon át csak az út egy meghatározott
poros szegletére kellett néznie. Két kismadár próbált enyhébb zugot keresni a szom szé -
dos ház kertjében egy fa ágai közt; lent az utcán pedig egy színes bõrû asszony kínálta
kántálva a frissen szedett epreit. Április volt, délután, és meleg.
Sally Carrol Happer, állát karján, karját pedig az öreg ablakpárkányon nyugtatva,
bámult le álmosan a csillogó porszemekre, melyek fényesen villództak a széltõl hajtva
az idei tavasz elsõ kánikulájában. Épp azt figyelte, hogy egy vízözön elõtti Ford milyen
ve szélyesen veszi a kanyart a közelben, és aztán csörögve és zörögve és csörömpölve
hir telen megáll a sarkon. Szó nem hangzott, de egy perc múlva a már ismerõs éles fütty
has ított a levegõbe. Sally Carrol elmosolyodott és megszólalt.
– Széjp jaó reggeltet, Clark – mondta dallamos déli akcentusán.
A Ford ablakából egy alak dugta ki fejét.
– A reggelen már rég túl vagyunk, Sally Carrol.
– Komolyan? – mondta a lány tettetett csodálkozással. – Ki mondta?
– Mit csinálsz?
– Zöld barackot eszem. Bele is halok mindjárt. Eljössz a temetésre?
Clark még egyet rándított nyakán, hogy jobban belenézhessen a lány arcába.
– Olyan meleg a víz a tóban, Sally Carrol, mint a fürdõkádban. Nincs kedved pan csol -
ni egyet?
– Még az ujjamat is utálom mozdítani ebben a melegben – sóhajtott lustán Sally
Carrol. – De azért mehetünk.
Lábjegyzet:
1
Szabó Lõrinc fordítása
Ortutay Péter fordításai
87