értekezés - Budapesti Corvinus Egyetem

ámutatnak arra is, hogy a rövid lejáratú hitel alkalmazása esetén a tulajdonosok
motivációja jóval erősebb az aktív fedezeti politika megvalósítására, mint hosszú lejáratú
hitel esetén. (Ennek részletesebb kifejtését lásd a IV. 2. alfejezetben.) Ez utóbbi állítás
intuitíven igazolható azzal, hogy a kockázatnövelésből származó részvényesi
értéknövekmény rövid lejáratú hitelek esetében meglehetősem limitált, mivel a
részvényesek cégértékre szóló vételi opciójában ekkor az időérték alacsonyabb, ami
csökkenti a vega-hatást.
A hírnév alapja lehet továbbá a menedzsment következetes és egyértelmű (megfelelően
kommunikált) pénzügyi stratégiája, mellyel egy adott hitelminősítési szint fenntartására
törekszik. Szavahihetően fenntartani egy adott minősítési fokozatot vagy sávot ugyanazt az
üzenetet hordozza magában, mint annak felvállalása, hogy a cég sem kockázatkelési
lépésekkel, sem az eszközportfolió módosításával nem növeli meg utólagosan a
hitelkockázatot.
Elsőbbségi részvény / átváltható adósság
A hitelkovenánsok és a hírnévépítés mint a vállalati kockázat szintjével összefüggésben
önként vállalt „önkorlátozó eszközök” mellett a hitel ügynöki költségeit a vállalat
elsőbbségi részvények illetve átváltható adósság alkalmazásával is kontrollálhatja. A fenti
eszközök fedezeti ügylet helyettesítő megoldásnak tekinthetők. Az elsőbbségi részvény
előnye, hogy növeli a saját tőke arányát és csökkenti a kiáramló készpénz mennyiségét a
vállalat kedvezőtlen pénzügyi helyzete esetén. Az átváltható kötvények a cég eszközeire
szóló opciót tartalmaznak, ami a kötelezettséget érzékenyebbé teszi a cégérték változásaira.
Jensen és Meckling [1976] felveti, hogy a konvertálhatósági jellemző csökkentheti a
részvényeseknek a megnövelt vállalati kockázatból származó előnyét és ezáltal
motiváltságukat is a kockázatnövelésre, míg a hitelezők számára lehetővé teszi, hogy részt
vegyenek a „milliárdos projektben”.
II. 3. 2. Gazdasági jellegű ügynöki konfliktusok (a menedzserek kockázatkerülése)
A vállalattal fennálló munkaviszonyukból adódóan a menedzserek vagyoni pozíciója
többnyire meglehetősen diverzifikálatlan. Az ezzel összefüggő jelenlegi és későbbi
45