értekezés - Budapesti Corvinus Egyetem

Az „önálló” gazdasági tőke az a tőkemennyiség, amelyet egy önálló üzleti egység
igényelne akkor, ha független vállalat lenne. Mint ilyen, nem tükrözi a vállalati
kockázatok diverzifikációjának kedvező hatásait. Az önálló gazdasági tőke jellemzően
az egyes üzleti területek vezetői teljesítményének mérésére alkalmas, ami arról a
logikáról árulkodik, hogy a vállalati portfolió diverzifikálásával kapcsolatos döntések
általában nem az üzletági igazgatók hatáskörébe tartoznak. 101
A „marginális” gazdasági tőke az a tőkemennyiség, amely akkor szabadulna fel, ha a
vállalat egy adott üzleti egységét értékesítené. Kiszámítása úgy történik, hogy a
vállalat által a szóban forgó egység nélkül igényelt gazdasági tőkét kivonjuk az
egységet is magában foglaló teljes vállalat által igényelt gazdasági tőkéből. (A
módszer rokonságot mutat a növekményi-VaR elvével, amely a portfólió VaR értékét
az adott pozícióval együtt, illetve anélkül is kiszámítja, majd a kettő különbségét
veszi. Ha a pozíciók vagy a korrelációk bármelyike nemlineáris, a növekmény-VaR
értékek szub- illetve szuperadditívek lesznek. 102 ) Ugyanezen gondolatmenet alapján az
egyes üzleti területek marginális gazdasági tőkéi nem adják ki a teljes gazdasági tőke
nagyságát. A marginális tőke elve az akvizíciók, illetve üzletrész értékesítések
értékelésekor használandó.
Ennél jóval vitatottabb kérdések az árazási döntések és az üzleti terület vállalaton
belüli teljesítményének értékelése, vagyis azok a döntések, amelyek a tőke
újrafelosztását érintik a vállalatot alkotó üzleti területek között. Tierny és Smithson
[2003] ezért a „diverzifikált” gazdasági tőke alkalmazását javasolja.
A diverzifikált gazdasági tőke a vállalat össztőkéjének azt a hányadát méri, amelyet egy
konkrét üzletág igényelne akkor, ha egy több üzletágból álló vállalat részeként
tekintenének rá. A diverzifikált gazdasági tőke célja tehát a diverzifikáció hasznának
felosztása a vállalatot alkotó üzleti területek és tevékenységek között. Mivel a
diverzifikáció előnyei ténylegesen felosztásra kerülnek a csökkentett gazdasági tőke
mértékéig, a vállalat egyes üzleti területeire és tevékenységeire jutó diverzifikált gazdasági
tőke összege megegyezik a vállalat teljes gazdasági tőkéjével. 103
Shimpi [2002] definíciója szerint a gazdasági tőke a vállalat teljes (szisztematikus és
egyedi) kockázatát fejezi ki, s mivel a diverzifikált gazdasági tőke felosztása az üzleti
területek és a tevékenységek kölcsönhatása alapján történik, a diverzifikált gazdasági tőke
alkalmazása csak olyan mértékben veszi figyelembe az egyes üzleti területek kockázatait,
amekkora súlyt azok a teljes portfólióban képviselnek. Ilyen értelemben ez a módszer
101 E gondolatmenet gyengéje, hogy az üzleti egység a cégcsoport része, a vállalatnak pedig óvatosnak kell
lennie, ha vezetőit a kölcsönhatások figyelmen kívül hagyására ösztönzi. Lehetséges olyan szituációs is,
amelyben az önállóan tekintve veszteséges egységek a diverzifikált vállalat részeként mégis növelik a
részvényesi értéket. (Tierny és Smithson, 2003)
102 Részletesen lásd Denton és Jayaraman [2004].
103 A gazdasági tőkének ez a típusa hasonló a „komponens VaR” mérőszámához, mely a portfólió VaR
értékének azt hányadát adja meg, amely a portfólió egyes elemeihez kapcsolható. A komponens VaR a
84