értekezés - Budapesti Corvinus Egyetem

kockázatkezelés tekintetében. Mint arra DeMarzo és Duffie [1995] rámutat, a nem teljes
körű adatközlés rendszerében (vagyis a „hedge accounting” 61 esetében, ahol a fedezeti
ügyletek eredménye összevonásra kerül az egyéb jövedelmekkel) a kockázatkerülő
menedzserek egyensúlyi stratégiaként a teljes körű fedezés politikáját választják annak
érdekében, hogy javadalmazásuk volatilitását mérsékelhessék. Teljes adatközlést
megkövetelő rendszer alkalmazása esetén azonban, amelynél a fedezeti eszközök értéke is
nyilvánosságra kerül, a vezető fedezeti politikában való érdekeltsége jelentősen
csökkenhet, mivel a vezetői képességek transzparensebbé válása növeli a jövőbeni
javadalmazásuk kockázatosságát. 62 DeMarzo és Duffie [1995] megállapítja, hogy ez
utóbbi hatás (a képességek transzparensebbé válása) a menedzserek kárára válik
(kiváltképp az alacsony képességgel rendelkező vezetőknél), és így a két hatás közül ez
utóbbi dominálhatja a fedezeti politika megválasztását. Ezzel a teljes körű fedezés
egyensúlyi stratégiája teljesen felborulhat. (A II. 4. 3. alfejezet részletesebben foglalkozik a
témával.)
Breeden és Viswanathan [1998] modellje
Breeden és Viswanathan [1998] modelljének felvetése hasonló. A kimagasló vezetők
képességeik megmutatására törekszenek annak érdekében, hogy kiaknázzák a későbbi
jövedelemnövekedés előnyeit. A külső piaci kockázati tényezők fedezésével „berögzítik” a
vállalat nyereségi szintjét azáltal, hogy kiküszöbölik a külső kockázatok nyereségre
gyakorolt hatását. Ezzel ellentétben a szerényebb képességű menedzserek az
információszerzési folyamat lassításában érdekeltek, ami azt eredményezi, hogy bizonyos
körülmények között a fedezést választják, míg más esetekben annak mellőzését.
Mint Breeden és Viswanathan [1998] rámutat, tőkeáttétel esetén a kockázatkezelés
költséges lehet a részvényesek számára, mivel az csökkenti a sajáttőke értékét (a
61 A „hedge accounting” a származékos instrumentumok azon számviteli elszámolását jelenti, amelynél egy
adott instrumentumon elért nyereség vagy veszteség csak akkor szerepel az eredménykimutatásban, ha a
fedezni kívánt kockázatot megtestesítő tétel eredményhatása is szerepel az eredménykimutatásban. Ennek a
módszernek az az alapgondolata, hogy a fedezett tétel és a fedezeti eszköz együttesen egy gazdasági
„csomagot” alkot, és az elszámolásban ennek a csomagnak, nem pedig a két különálló elemnek kell
szerepelnie.
62 Raposo [1996] szerint a részvényesek érdekeit leginkább szem előtt tartó fedezeti, illetve adatközlési
politika a mögöttes befektetések összetettségétől függ, nem pedig a közölt adatok körétől, ahogy DeMarzo és
Duffie [1995] feltételezi.
53