Facskó Ferenc (szerk.) (2012): Kutatások a Nyugat-magyarországi

A regionális fejlődés műszaki innovációs hátterének fejlesztése
szempontok meghatározásával. Lapszerkezetű bútorok tekintetében a natúr és felületnemesített
forgácslap illetve MDF anyagú tipikus lapalkatrészek meghatározását és alkatrész
gyártási módozatok termelékenységi összehasonlítását, választási szempontok
meghatározását végeztük el.
Tömörfa alkatrészek tekintetében az azonos megmunkálási folyamatot igénylő elemek
hét típus csoportját, lemeztermék alapanyagú alkatrészeknek pedig két típus csoportját
határoztuk meg. Mindegyik esetben elemeztük a lehetséges gyártási módozatokat, a termékelemmé
való összeépítésükre való kialakítás változataival. Megállapítottuk az egyes
megmunkálási módok (univerzális megmunkálógép, célgép, gépsor, CNC, illetve forgácsolásos
és hajlításos alakítás) valamint alkatrész kialakítás hatékonysági mutatóit.
Szerelési egységek vizsgálata, DFMA kritériumok kidolgozása fatermékekre
Meghatároztuk a tömörfa és falemez termék alapanyagú bútorok tipikus szerelési
egységeit. Összesen 13 szerelési egység típust állapítottunk meg, mindegyikre megvizsgáltuk
a különböző szerelési módok (kézi szerelés, gépesített szerelés, automatizált
szerelés és szerelő robot) alkalmasságát és hatékonyságát. Szempontokként a szerelés
pontossági követelményeinek teljesíthetőségét és a szerelési munkafolyamat hatékonyságát
meghatározó tényezőket vizsgáltuk, meghatároztuk mutatószámaikat. Elemeztük
a 13 szerelési egység típusra a gyártó illetve a vevő szempontjai szerinti alkalmasságot,
kidolgoztuk mutatóit. Az elemzések alapján az ismert DFMA kritériumok alapanyag -és
termékspecifi kus adaptálását illetve sajátos kritériumok megállapítását végeztük el.
Megmunkálandó és szerszámanyagok kölcsönhatásának vizsgálata, fellépő erők hatása
a felületi érdességre
Kutatási munkánk alapvetően két részből állt: Első részében bemutattuk a marás során
fellépő erő- és rezgésviszonyok mérésére is alkalmas LabVIEW mérőrendszert. Foglalkoztunk
a piezoelektromos hatáson alapuló jelátalakítókkal, ismertettük a konkrét érzékelőket,
az adatgyűjtő- és feldolgozórendszer elemeit. Ezek után lépésről lépésre bemutattuk az
erő- és rezgésmérő program elkészítését a LabVIEW fejlesztői környezetben. Részleteztük
a „virtuális műszer” alapú erő- és rezgésmérő mérőrendszer összeállítását: az érzékelők,
adatgyűjtők és foglalataik egymáshoz és számítógéphez történő csatlakoztatását.
Az összeállított mérőkör segítségével próbamérés alapján megállapítottuk, hogy az eszköz
alkalmas rezgések és dinamikus erőhatások mérésére és az adatok tárolására.
Munkánk második részében az összeállított mérőrendszer segítségével megmértük különböző
lefogásokkal, eltérő forgácsolási paraméterek esetén a munkadarab CNC felsőmarógéppel
történő megmunkálásakor fellépő rezgéseket és erőhatásokat.
Az erőhatásokat az idő, a szerszám fordulatszáma, fogásmélység valamint az alkalmazott
lefogás függvényében diagramokon ábrázoltuk. Ezek alapján a következő megállapításokat
tettük:
1. Kijelenthető, hogy a fogásmélység növelésével növekednek a munkadarabot érő
erőhatások. Az erőhatások mértékét tekintve (abszolút értéken) minden esetben X >
Y > Z a mért erőkomponensek nagysága.
2. Azonos fogásmélységnél a fordulatszám növelésével a fellépő erőhatások és rezgések
csökkennek. 6000 1/perc fordulatszámnál ez a tendencia megtörik, majd az
erőhatások újra csökkennek.
3. A merev és vákuumos lefogást összehasonlítva megállapíthatjuk, hogy a merev
lefogás adta a legkisebb erő és rezgésértékeket. A vákuumos lefogások esetén a mért
erőértékek mindig nagyobbak voltak. A két vákuumos lefogást összehasonlítva, a D
alakú gumik esetén mértünk kisebb erőket, a körguminál a legnagyobbakat.
245