Facskó Ferenc (szerk.) (2012): Kutatások a Nyugat-magyarországi

Természeti örökségünk megőrzése és fenntartható hasznosítása
A határt védő műszaki zár fennállása idején meglehetősen ritkán lehetett találkozni a fajjal
a Soproni-hegység területén, mivel a populáció nagy része a határ mentén fordul elő, amely
évtizedekig szinte teljesen elszigetelt volt. A 2009-ben kezdődött vizsgálat célja az élő- és
szaporodóhelyek felmérése, a nyugat felől agresszíven terjeszkedő kétéltű gombabetegség,
a kitridiomikózis esetleges kimutatása a sárgahasú unka Sopron környéki populációiban.
További célom fejlődési rendellenességek nyomon követése, valamint a sárgahasú unka
egyedi mintázatára alapozva egy visszafogási eljárás kidolgozása annak érdekében, hogy
vizsgálni lehessen a meglehetősen speciális élőhelyet elfoglaló faj területhűségét.
VELEKEI, B. (2011): Új adatok Sopron és környékének herpetofaunájához In: LAKATOS F.–
POLGÁR A. – KERÉNYI-NAGY V. (szerk.): Tudományos Doktorandusz Konferencia, Nyugat-magyarországi
Egyetem Erdőmérnöki Kar, Konferencia-kötet. április 13., Sopron,
pp. 167-172.
Kivonat – Sopron tágabb környezetének herpetofaunáját ugyan már a 19. század végén is
nagyító alá vették, de ezek a kutatások főleg a Fertő és a Hanság területére összpontosultak.
Ugyanakkor a Soproni-hegységben és közvetlen környezetében (beleértve a Szárhalmidombságot)
végzett kutatásokról csupán egy tanulmány számol be részletesen 1978-ban.
Éppen ezért 1999 óta alkalomszerűen, illetve 2008 óta folyamatosan végzett kutatásaimmal
is leginkább Sopron közvetlen környezetére, a Soproni-hegységre és a Fertőmelléki-dombsorra
helyeztem a hangsúlyt.
Az eddigi kutatásokhoz számos új adatot tudtam hozzátenni, így nem csupán az elterjedési
térképek pontosíthatók, hanem egy olyan — mind faj, mind egyedszámban — rohamosan
fogyatkozó állatcsoport magyarországi előfordulásait tudtam aktualizálni, amelynek védelmében
a tapasztalatok szerint éppen az információhiány okozza a legtöbb problémát.
PUKY M. – TÓTH V. – LAKATOS F. – TÓTH M. – MESTER B. – BÍRÓ P. – ÁCS É. – VELEKEI B. (2012):
Phylogeographic pattern, parasite load and fl uctuating asymetry of Zootoca vivipara in
Hungary. World Congress of Herpetology, Vancouver, Canada, 8-14 August
VELEKEI B. – TÓTH V. – LAKATOS F. – BÍRÓ P. – ÁCS É. – PUKY M. (2012): Phylogeographic pattern
of Zootoca vivipara in Hungary. ConGRESS, Utilization of genetic approaches for
eff ective conservation of endangered species, Regional Workshop, Debrecen, Hungary.
March 14-16
Abstarct – The Eurasian common lizard, Zootoca vivipara (Lichtenstein, 1823), ranging
from Ireland to Japan is the lizard with the largest distribution area on Earth. It has several
subspecies/clades, some with extremely large, others with more limited distribution areas.
The phylogenetic relationships of the viviparous and oviparous haplogroups of the species
describing clades living only in Central Europe were described earlier. The present poster
discusses their distribution in Hungary together with their ectoparasite load and front leg
asymmetry. Samples were collected from eight locations. Total DNA was extracted from
small tissue samples of the tail with Sigma GenElute Genomic DNA Kit, using manufacturer’s
protocol. Two target genes were selected for the phylogenetic analysis: two partial sequences
(appr. 300 bp and 429 bp) of the protein encoding cytochrome b (cyt b) and a partial
sequence (appr. 500 bp) of the non-protein coding 16s. In the fi rst step we analysed the cyt b
and 16s rRNS sequences of 33 individuals. The alignment of the sequences was performed
with ClustalX and corrected by eye. The recognized clades including several haplotypes were
estimated in MEGA software package (version 5.0). Sequences of four Lacertid species were
downloaded from the GenBank and were used as outgroups. Maximum likelihood analysis
of the data revealed a congruent overall topology that is characterized by seven (16s) and fi ve
(cyt b) main groups: the PA haplogroup is present in the northwestern, the VH haplogroup
51