IV. Vállalkozáskutatási Konferencia

e, ha fogyatékossággal élő vállalkozóként határozták meg magukat, legalább három év vállalkozói
tapasztalattal rendelkeztek és/vagy legalább három alkalmazottjuk van. Annak ellenére, hogy arra
törekedtünk, hogy változatos mintát hozzunk létre, a huszonkilenc vállalkozó közül csak nyolc volt nő,
és egy hallássérült és egy további mentális egészségi problémákkal bíró személytől eltekintve az
interjúalanyoknak mozgás- vagy látássérülése volt. A minta országos lefedettséget mutat, a bevont
tevékenységi területek szerteágazóak voltak: IT-szolgáltatások, értékesítés, építőipar és építészet,
rendezvényszervezés és vendéglátás, mezőgazdaság, reklám, számvitel, ruházati ipar stb.
Adatelemzésre az NVivo szoftvert alkalmaztuk.
Eredmények:
Három egymást átfedő stratégiát azonosítottunk, amelyeket az fogyatékossággal élő vállalkozók
alkalmaztak identitásuk kialakításában. Az interjúalanyok a zárójelezés identitásformáló stratégiáját
alkalmazzák, amikor a fogyatékosság által okozott korlátokat figyelmen kívül hagyva ezt a munka és a
vállalkozás szempontjából nagyrészt jelentéktelennek tekintik. Narratíváik a klasszikus vállalkozói
identitást képviselik, az őket érő kihívásokat nem fogyatékosságuknak tulajdonítják, hanem a
vállalkozói ökoszisztémának, amely általában nem segíti elő a vállalkozást.
Néhány interjúalany – többnyire kényszervállalkozó – azt állította, hogy nem érzi magát otthon a
vállalkozói létben, és vállalkozóvá is csak a fogyatékossági ellátások elégtelensége vagy más
foglalkoztatási lehetőségek hiánya miatt vált. Ők nem kötelezik el magukat egyértelműen a
vállalkozói identitás kialakítása mellett, az ambiciózus, sikerre törekvő vállalkozó hagyományos képe
elérhetetlennek és lehetetlennek tűnik számukra. Ezt kutatásunkban a vállalkozói identitás
elhanyagolásának neveztük. Végül egyes vállalkozók identitáspozícióik kezelésére, kibékítésére
törekednek, amely folyamatos önmagukkal és másokkal kötött kompromisszumokban, a különböző
feladatok és kihívások közötti egyensúlyozásban mutatkozik meg.
A többszörös identitások kezelése gyakran kihívást jelent, és különösen igaz ez a fogyatékossággal élő
vállalkozónők identitás alakítására, amely kitett egyrészt az épségizmus, másrészt a szexizmus
hatásainak. Bizonyos – hagyományosan hátrányosnak tartott – identitáspozíciók ugyanakkor
működhetnek erőforrásként is, fogyatékossága révén a vállalkozó bizonyos szaktudás, piacképes
know-how, vagy speciális kapcsolati tőke birtokában is lehet, továbbá a társadalmi felelősségvállalás
terén akár előnyöket is élvezhet.
Miért fontos a kutatás és mi az eredmények gyakorlati következménye, relevanciája:
Az általunk vizsgált fogyatékossággal élő vállalkozók különböző identitásai, és az ezek kezelésére
stratégia feltárása segítheti további kisebbségi vállalkozói csoportok (pl. roma vállalkozók, migráns
vállalkozók) helyzetének megértését. A három felvázolt stratégia (zárójelezés, elhanyagolás és
egyensúlyozás) arra is felhívja a figyelmet, hogy a kisebbségi identitás nemcsak nehézségként, de
egyben erőforrásként is működhet (pl. szaktudás, kapcsolati tőke), elősegítve a vállalkozói
sikerességet. Kutatásunk mind elméleti, mind gyakorlati szempontból is érdekes lehet a vállalkozások
kutatásában, a vállalkozói lét kihívásainak mélyebb megismerésében.