Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Drogok, hallucinációk és a valóság keresése<br />
(1964)<br />
Egy valaha volt ártatlan-szép napon, még a bolondos ifjúság gondtalan éveiben a kezembe akadt egy<br />
semmi különös pszichiátriai szöveggyűjtemény, és ahogy annak idején Kantot felrázták Hume sorai, úgy<br />
robbantott ki engem is édenkerti álmodozásomból ennek a könyvnek egy tétele: „A pszichotikus nem egyszerűen<br />
azt hiszi, hogy négy szárnyas kék egérkét lát a falon felfelé araszolni, a pszichotikus ténylegesen<br />
látja őket. A hallucináció valójában nem az agyban keletkezik; az agy ugyanúgy fogadja, mint a többi, ‘valóban’<br />
érzékelt ingert, és a beteg ugyanolyan következetesen reagál a valóság számára tökéletesen pontos<br />
érzékelésére, mint mi az általunk érzékelt ingerekre. Az a kijelentés mindenesetre, hogy csak ‘azt hiszi,<br />
hogy látja’, a pszichózis jelenségének totális félreértését jelenti.”<br />
A hosszú, nehéz évek során azóta is ezen a tézisen rágódtam, míg a gyógyszeripar, a pszichiáterek és<br />
egyéb nyughatatlan és kétes hírű személyek elmélyülten dolgoztak a témán, a fenti állítást bizonyosságként<br />
kezelve, így ma már az, amit pszichiátriai intézményrendszerként ismerünk, alig hasonlít a századelő<br />
aranykorára, amikor két, egymástól jól elhatárolható kategóriába lehetett sorolni a mentálisan zavart pácienseket:<br />
vagy őrültek voltak, ami azt jelentette, hogy betegségük miatt képtelenek beilleszkedni a társadalomba,<br />
és alkalmatlanok az olyan hétköznapi cselekedetekre is, mint lemosni a kocsit, kifizetni a számlákat,<br />
de még arra is, hogy egy száraz martini mellett részt vegyenek egy kellemes társalgásban... vagy neurotikusok<br />
voltak, akiknek van elég a sütnivalója, hogy maguk kérjenek orvosi segítséget, méghozzá csupán<br />
az olyan „hisztériás” panaszok miatt, mint a gyötrő kényszer, hogy embertársaik cipőfűzőjét suttyomban kioldozzák<br />
vagy rendre megszámolják az otthona/irodája előtt egy nap alatt elhajtó triciklis kissrácokat,<br />
vagy „neurotikus zavarok” miatt, melyek gyökere a „realitás-szituációban” érzett túlzott szorongás, s melyek<br />
esetleg bizarr fóbiákban nyilvánulnak meg, például hogy robotrakéta landol az Atlanti-óceán helyett a<br />
vasárnapi kerti parti kellős közepén, mikor még a hús félig nyersen füstölög a grillen. Kapcsolatot a két<br />
csoport, vagyis az „őrültek” – akiknek intézetben volt/lett volna a helye – és a „neurotikus” vagy „hisztériás”<br />
egyének között még csak nem is feltételeztek, hiszen utóbbiaknál bőven elegendő kezelésnek bizonyult<br />
a heti egy óra szabad asszociációs szeánsz; az a meggyőződés, hogy az őrültek (vagyis, ahogy ma<br />
mondanánk, pszichotikusok) betegsége fiziológiai, nem pedig pszichogén eredetű, a neurotikusok viszont a<br />
gyermekkorban átélt valamilyen traumatikus esemény miatt éreznek természetellenes félelmeket, valójában<br />
olyan erősen tartotta magát, hogy Freud kezdetben éppen azt a diagnosztikai rendszert akarta kidolgozni,<br />
mellyel az orvos meghatározhatta, hogy az adott páciens a fenti két kategória melyikébe esik. Ha<br />
pszichotikusnak bizonyult, akkor a mélylélektan, a pszichoanalízis nem volt használható; ha neurotikusnak,<br />
akkor csupán fel kellett tárni és a napfényre hozni a tudatalattiban meglapuló, rég elfeledett, traumatizáló<br />
szexuális élményt, és a kényszerek és fóbiák huss, köddé is válnak.<br />
Ez nem is hangzott rosszul, míg csak fel nem bukkant Jung, és be nem bizonyította, hogy:<br />
1) intézetbe zárt, totál pszichotikus betegek is ugyanolyan gyorsan reagálnak a pszichoterápiára, feltéve,<br />
hogy a pszichotikus saját nyelvét megértették, azaz a kommunikáció lehetővé vált; és<br />
2) sok ambulánsan kezelt „neurotikus”, aki képes a munkája elvégzésére, gyerekeket nevel, minden reggel<br />
rendesen fogat mos és a többi, valójában nem az ún. „introvertált neurotikusok” kategóriájába tartozik,<br />
hanem az élethosszig tartó pszichózis – nevezetesen skizofrénia – első fázisában jár. Ők viszont<br />
bárki másnál rosszabbul reagáltak a pszichoanalízisre.
Change language