pkd

A hin​du fi​lo​zó​fi​á​ban a sze​mé​lyen be​lül rej​lő at​mant azo​no​sít​ják a brah​man​nal, a vi​lág​min​den​ség mag​já​val.
E Krisz​tus, avagy at​man nem Zeb​ra, a va​ló​ság​ki​ve​tí​tő esz​köz mik​ro-for​má​ja, ha​nem az Ur​grun​dé; épp
ezért a hin​du val​lás​ban úgy ír​ják le (brah​man​ként), mint ami a Má​ján, a káp​rá​zat (vagy​is a ki​ve​tí​tett lát​szó​la​gos
vi​lág) fá​tyo​lán túl he​lyez​ke​dik el.
Az em​be​rek im​már oly mér​ték​ben meg​kö​ze​lí​tet​ték az Ur​grund​dal való izo​mor​fi​át, hogy az Ur​grund meg​szü​let​het
va​la​mely em​ber​ben. Ez a leg​el​sőd​le​ge​sebb és leg​fon​to​sabb él​mény, ami​ben egy em​ber ré​sze​sül​het.
Min​den lé​te​ző ős​for​rá​sa meg​ke​rül​te az esz​közt és an​nak ki​ve​tí​tett vi​lá​gát, és élet​re kelt emitt az egyik,
amott a má​sik em​ber el​mé​jé​ben.
Eb​ből he​lye​sen kö​vet​kez​tet​he​tünk arra, hogy az Ur​grund már most is be​ha​tol az esz​köz vi​lá​gá​ba, ami
annyit je​lent, hogy a Blitz, ahogy Böh​me el​ne​vez​te azt, im​már bár​me​lyik pil​la​nat​ban be​kö​vet​kez​het. Ami​kor
az Ur​grund mik​ro​for​má​ja meg​szü​le​tik egy em​ber​ben, ama em​ber el​mé​je a tér​be​li és idő​be​li kor​lá​to​kat
te​kint​ve túl​ter​jed a vi​lá​gon. Meg​ta​pasz​tal​hat más kor​sza​ko​kat, más sze​mé​lyi​sé​ge​ket (vagy éle​te​ket), más
he​lye​ket. A ben​ne rej​lő mag​is​ten​ség a szó szo​ros ér​tel​mé​ben na​gyobb a vi​lág​nál.
Az​zal, hogy a ki​ve​tí​tett vi​lág kö​zép​pont​já​ig ha​tol, az em​be​ri el​mék​ből ki​árad​va az Ur​grund ké​pes ma​gá​ba
ol​vasz​ta​ni a ki​ve​tí​tett vi​lá​got, és ez​zel egy idő​ben fel​szá​mol​ni a ki​ve​tí​tő​esz​közt, amint be​áll a meg​fe​le​lő
fej​lő​dé​si ál​la​pot (az em​be​rét is be​le​ért​ve). Ki​zá​ró​lag az Ur​grund a meg​mond​ha​tó​ja, ez mi​kor kö​vet​ke​zik
be.
Ami​kor meg​tö​ri az esz​köz fe​let​tünk gya​ko​rolt de​ter​mi​nisz​ti​kus, kény​sze​rí​tő ha​tal​mát, az Ur​grund meg​tö​ri
az il​lu​zó​ri​kus vi​lág fe​let​tünk gya​ko​rolt ha​tal​mát is – az​zal, hogy meg​sem​mi​sí​ti az esz​közt; sa​ját nem​lé​té​vel
olt​ja ki az esz​köz lé​tét. Csu​pán egy me​rő​ben mo​nis​ta szer​ke​zet ma​rad, mely tel​je​sen ele​ven és tu​da​tos.
Az Ur​grun​don kí​vül nem lesz hely, idő vagy kö​rül​mény.
Az esz​köz ki​ve​tí​tett vi​lá​ga nem go​nosz, ahogy az esz​köz sem go​nosz. Az esz​köz azon​ban ke​gyet​le​nül de​ter​mi​nisz​ti​kus
és me​cha​ni​kus. Nem le​het ha​tást gya​ko​rol​ni rá. Olyan cé​lok​ból vég​zi mun​ká​ját, ame​lye​ket
nem fog​hat fel. A szen​ve​dés​nek így, eb​ben a mo​dell​ben, két oka le​het:
1. a ki​ve​tí​tett va​ló​ság sem​mi​re te​kin​tet​tel nem lévő, me​cha​nisz​ti​kus struk​tú​rá​ja, mely​ben vak oko​za​ti
tör​vé​nyek ural​kod​nak;
2. az, amit az Új​szö​vet​ség a „vi​lág​min​den​ség szü​lé​si fáj​dal​ma​i​nak” ne​vez mind a mak​ro​koz​mosz​ban,
mind pe​dig az em​be​ri mik​ro​koz​mosz​ban.
A vár​va várt szü​le​tés elő​ször is az Ur​grund em​be​rek​ben való meg​szü​le​té​se, vé​gül pe​dig a vi​lág​min​den​ség
tel​jes​sé​gé​nek ma​guk​ba ol​vasz​tá​sa egyet​len, hir​te​len vég​be​me​nő pil​la​nat​ban. Az előb​bi már most is fo​lya​mat​ban
van; az utób​bi va​la​mely ké​sőb​bi, elő​re nem várt idő​ben kö​vet​ke​zik majd be.
A va​ló​ság​ra fo​lya​mat​ként kell te​kin​te​ni. Ám jól​le​het, az élő​lé​nyek​nek, akik ke​resz​tül​men​nek e fo​lya​ma​ton,
tö​mén​te​len szen​ve​dés jut osz​tály​ré​szül anél​kül, hogy tud​nák, mi​ért, az Ur​grund né​mely​kor ir​gal​ma​san
köz​be​avat​ko​zik az​zal, hogy fe​lül​bí​rál​ja és ki​iga​zít​ja az esz​köz ok-oko​za​ti ese​mény​lán​co​la​ta​it. E meg​vál​tó
köz​be​avat​ko​zás ta​lán an​nak ered​mé​nye, hogy az Ur​grund meg​szü​le​tik a sze​mély​ben. Ér​de​mes meg​je​gyez​ni,
hogy a „meg​vál​tás” tör​té​nel​mi je​len​té​se „fel​sza​ba​dí​tás”, míg a „bű​nö​sé” és „el​bu​kot​té”: „rab​szol​gá​vá
tett”. E mo​dell​ből ki​in​dul​va a pri​o​ri el​kép​zel​he​tő egy em​be​ri lény fel​sza​ba​dí​tá​sa az esz​köz igá​ja alól,
bár​mennyi​re jó​sá​gos, hasz​nos és cél​tu​da​tos le​gyen is az esz​köz te​vé​keny​sé​ge. Hi​szen az esz​köz nyil​ván​va​ló​an
ma​gá​ban hor​doz​za a hi​bá​zás le​he​tő​sé​gét, ahogy a tö​ké​let​len​sé​gét is. E mo​dell​ből ki​in​dul​va
időn​ként nyil​ván​va​ló​an szük​sé​ges a ki​iga​zí​tás. Épp​ily nyil​ván​va​ló, hogy az ős​te​rem​tő, avagy a lé​te​zés oka
ren​del​ke​zik a kel​lő böl​cses​ség​gel és ha​ta​lom​mal ah​hoz, hogy ezt meg​te​gye. Az esz​kö​zön vagy a ki​ve​tí​tett
vi​lá​gon be​lül, vagy azok​ból szár​ma​zó​an sem​mi nem ele​gen​dő eh​hez.