Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
zó [29] valamiről kérdez, mondd el neki bátran, mert Baretta nyomozó jó ember, megbízható. Szeret téged,<br />
és neked is szeretned kellene őt.<br />
Tehát az írásaimban felteszem a kérdést: „Mi valóságos?” Merthogy szünet nélkül hamis valóságokkal<br />
bombáznak minket kifinomult emberek, amihez fejlett technikai berendezéseket használnak fel. Nem az indítékaikban<br />
nem bízom, hanem a hatalmukban. Rengeteg van nekik. És ez a hatalom elképesztő: képessé<br />
teszi őket, hogy teljes univerzumokat hozzanak létre, az emberi elme univerzumait. Én már csak tudom.<br />
Pontosan ugyanezt csinálom én is. Az a munkám, hogy világokat teremtsek, amik alapjául szolgálnak egyik<br />
regénynek a másik után. És úgy kell felépítenem őket, hogy ne essenek szét két nap múlva. Vagy legalábbis<br />
ez az, amiben a szerkesztőim reménykednek. Akárhogy is, elmondok Önöknek egy titkot: szeretek olyan<br />
univerzumokat építeni, amik igenis szétesnek. Azt szeretem látni, amikor nincsenek rendesen összeragasztva,<br />
és szeretem nézni, a regény szereplői hogyan birkóznak meg ezzel. Titkon szerelmet táplálok a káosz<br />
iránt. Több kellene, hogy legyen belőle. Ne higgyék – és halálosan komolyan mondom Önöknek –, ne<br />
fogadják el, hogy a rend és a stabilitás mindig jó egy társadalomban vagy egy univerzumban. A réginek, a<br />
megszilárdultnak mindig át kell adnia a helyet az új életnek, és létre kell hoznia az újat. Mielőtt az új dolgok<br />
megszülethetnének, a réginek mindig el kell pusztulnia. Ennek belátása veszélyes, mert azt sugallja nekünk,<br />
hogy végül mindentől meg kell válnunk, ami ismerős számunkra. És ez fájdalmas. De hát része az<br />
élet forgatókönyvének. Amíg pszichológiailag nem vagyunk képesek hozzászokni a változáshoz, haldoklunk,<br />
méghozzá belülről. Azt szeretném ezzel mondani, hogy a tárgyaknak, szokásoknak, hagyományoknak<br />
és az életmódoknak el kell tűnniük, hogy a valódi emberi élet fennmaradhasson. És a valódi emberi lény<br />
az, aki a legfontosabb, az életképes, rugalmas organizmus, ami visszapattan, alkalmazkodik, és képes<br />
megbirkózni az újdonságokkal.<br />
Persze azért mondom én ezt, mert Disneyland közelében élek, és ott mindig új játékokat és látványosságokat<br />
építenek, a régieket pedig lerombolják. Disneyland egy fejlődő organizmus. Évekig megvolt náluk a<br />
Lincoln-szimulákrum, ami végül haldokolni kezdett, és sajnos nyugdíjazniuk kellett. A szimulákrum –<br />
ahogy Lincoln maga is – egy időleges forma volt, amit az anyag és az energia felvett, majd elhagyott. És<br />
ugyanez áll mindannyiunkra, akár tetszik, akár nem.<br />
A preszókratikus görög filozófus, Parmenidész úgy vélte, hogy csak azok a dolgok valóságosak, amelyek<br />
sosem változnak... Ugyanakkor egy másik preszókratikus görög filozófus, Hérakleitosz azt gondolta,<br />
hogy minden állandó változásban van. Ha összevonjuk kettőjük nézeteit, az eredmény a következő: semmi<br />
sem valóságos. Van egy figyelemre méltó következő lépése ennek a gondolatmenetnek: Parmenidész sohasem<br />
létezhetett volna, mert idővel megöregedett, meghalt és eltűnt. Vagyis saját filozófiai nézetei szerint ő<br />
maga nem is létezett. Hérakleitosznak lehet, hogy igaza volt – ezt ne feledjük –, szóval, ha igaza volt, akkor<br />
Parmenidész létezett, és így Hérakleitosz filozófiája szerint lehetséges, hogy Parmenidésznek igaza<br />
volt, mivel Parmenidész teljesítette a feltételeket, a kritériumokat, amelyek alapján Hérakleitosz a dolgokat<br />
valóságosnak ítélte meg.<br />
Pusztán azért hozom fel ezt, hogy megmutassam, hogy ha valaki elkezdi kutatni, hogy mi is az abszolút<br />
valóság, máris elkezd lehetetlenségeket beszélni. Zénón idejében már tudták, hogy lehetetlenségeket beszélnek.<br />
Ő bebizonyította, hogy nincs mozgás. (Valójában csak azt hitte, hogy bebizonyította, ugyanis hiányzott<br />
a teóriájából az, amit a határpontok [30] elméletének neveznek.) David Hume, a legnagyobb szkeptikus<br />
mind közül, egyszer megjegyezte, hogy a szkeptikusok egy gyűlése után, ahol a kor szkeptikusai azért<br />
találkoztak, hogy kihirdessék a szkepticizmus mint filozófia igazságát, a termet elhagyva kivétel nélkül az<br />
ajtón távoztak, egyikük sem választotta az ablakot. Én megértem Hume-ot. Ez az egész csak rizsa volt. A<br />
fennkölt filozófusok nem is igazán vették komolyan azt, amit mondtak.<br />
Úgy tartom, hogy a valóság definiálásának kérdése igenis komoly, sőt egyenesen életbe vágó téma. És<br />
ott van valahol a másik probléma is, az autentikus emberi lény meghatározásának problémája. Mert az ál-