Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Kozmogónia és kozmológia<br />
(1978)<br />
Ama felvetést illetően, hogy valóságunk csupán kivetített keretrendszer lenne – úgy tűnik, világunk egy<br />
eszköz, egy olyan számítógépszerű tanítógépezet általi kivetítés, amely terel, programoz, és általában véve<br />
irányít minket, miközben mi anélkül cselekszünk, hogy tudatában lennénk annak, hogy az részét képezi kivetített<br />
világunknak. Az eszköz, melyet Zebrának fogok nevezni, alkotójának egyfajta tükörképeként „teremtette<br />
meg” (pontosabban vetítette ki) valóságunkat, hogy általa az alkotó objektív nézőpontba jutva értelmezhesse<br />
önmagát. Másként fogalmazva, az alkotó (akit Jakob Böhme 1616-ban Urgrundnak nevezett<br />
el) ösztönzést érez, hogy az öntudatosságot, önismeretet elősegítő eszközt keressen, önmaga természetének<br />
objektív megértését vagy értékelését és értelmezését (ez egy hatalmas, élő organizmus, amely – e tükör<br />
nélkül – természetéből eredően tulajdonságok és sajátságok nélkül való, és emiatt van szüksége az empirikus<br />
világra mint tükörképre, mely által „szemlélheti” önmagát).<br />
Olyan valóságkivetítő eszközt (vagy demiurgoszt, vö.: Platón és a gnosztikusok) szerkesztett, mely aztán<br />
a parancsára kivetítette az általunk ismert világ első fázisát. Az eszköz nincs tudatában saját eszközvoltának;<br />
nincs tudomása az Urgrund létezéséről (abban az értelemben, hogy felfogná, az Urgrund inkább nincs,<br />
mintsem van), és Istennek, az egyetlen igaz Istennek képzeli magát.<br />
Az Urgrund a fejlődő valóság tanulmányozása révén egyre kielégítőbb mértékben megérti önmagát. Engednie<br />
kell, hogy a valóságkivetítő eszköz továbbra is kivetítsen egy fejlődő valóságot, bármennyire hiányos<br />
és félresikerült is e valóság (a fejlődési fázisaiban), mígnem e valóság végül valóban magának az<br />
Urgrundnak a pontos analógiájává válik, mely ponton az Urgrund és a kivetített valóság közötti meg nem<br />
felelés megszűnik, ekkor pedig káprázatos eseményre kerül sor: az eszköz vagy demiurgosz elpusztul, az<br />
Urgrund pedig magába olvasztja és ontológiai értelemben valóssá lényegíti át a kivetített valóságot – a<br />
benne élő lényeket pedig halhatatlanná teszi. Bármikor elérkezhet e pillanat, amikor az Urgrund belép<br />
máskülönben hamis kivetített keretrendszerünkbe.<br />
Zebra, az energikus kivetítőeszköz kéznyújtásnyira van tőlünk, ám nem csupán tetteit, hanem létezését is<br />
leplezi előlünk. Roppant – lényegében döntő – hatalommal rendelkezik felettünk.<br />
A világunk (sorsát) illető prognózis egészen nagyszerű: halhatatlanság és a valóság végső beáradása,<br />
amint e valóság eljut arra a pontra, hogy az Urgrunddal egybevágó analógiává válik. Az eszköz sorsa<br />
azonban a pusztulás (annak tudta nélkül). Ám az eszköz nem eleven, ahogy mi vagy az Urgrund azok vagyunk.<br />
Az izomorfizmus felé haladunk. Abban a pillanatban, hogy elérjük a tökéletes izomorfiát, egyetlen<br />
döbbenetes villanás: Böhme Blitze alatt, azonmód elválaszthatatlanul összekapcsolódunk (átitatódunk és<br />
eggyé olvadunk) az Urgrunddal. 1974 márciusa nem ennek a pillanata volt, hanem annak, amikor Zebra, az<br />
eszköz igazított kivetített valóságán, mivel korábban letért az Urgrunddal való izomorfizmus felé tartó útjáról<br />
(mely cél ismeretlen az eszköz számára).<br />
Mivel fejlődő kivetített valóságunk célja ama állapot elérése, melyben mi, emberek izomorffá válunk a<br />
tényleges teremtővel, az Urgrunddal, amely a kivetítőeszközt megformálta, egy felettébb fontos gyakorlati<br />
helyzet közeledik egyre a gyakoriság és mélység tekintetében:<br />
Noha még nem teljesen vagyunk izomorfok az Urgrunddal, elmondható rólunk, hogy már most is az Urgrund<br />
tökéletlen (de igencsak valós) töredékeit tudhatjuk magunkban. Innen a keresztény misztikus mondás,<br />
hogy: „Ami odaát van, az önmagunkban van.” Ez írja le a történelem harmadik, egyben végső szakaszát,<br />
melyben az embereket bentről irányítja valami. Ebből ered a keresztény misztikus mondás, miszerint:<br />
„Krisztus birtokolja a testedet, te pedig a lelkedként birtoklod őt.”