pkd

nem ez a mos​ta​ni ver​zi​ó​ja ér​vé​nyes, te​hát szó sze​rint ugyan​azt az idő​pil​la​na​tot él​jük meg a li​ne​á​ris ten​gely
men​tén. Be​le​bab​rál​tak az ese​mé​nyek​be, de nem a je​le​nünk​ben, ha​nem a múlt​ban, ami​vé a je​le​nünk vált.
Ezek a vál​to​zá​sok ter​mé​sze​te​sen ha​tás​sal bír​nak a sze​rep​lők​re, akik pár koc​ká​nyit vissza​fut​nak a va​ló​ság
nagy sakk​táb​lá​ján. Vál​to​zá​sok nyil​ván​va​ló​an akár​hány​szor, akár​hány sze​rep​lő​vel vég​be​me​het​nek, a lé​nyeg,
hogy az al​ter​na​tív va​ri​á​ci​ók új​ra​prog​ra​mo​zód​ja​nak. Mi csak annyit te​he​tünk, hogy le​él​jük a meg​fe​le​lő
li​ne​á​ris idő​ten​ge​lyen, amit kell, míg a Prog​ra​mo​zó, vagy​is a mi sza​vunk já​rá​sa sze​rint Is​ten rög​tön ki​ér​té​kel​he​ti
a vál​to​zá​sok ered​mé​nyét. Ő min​dent egy​ből lát, hi​szen ő kí​vül áll az időn, mi nem. Ezért érez​he​tik
né​há​nyan, hogy már ko​ráb​ban is él​tek en​nek vagy an​nak az alak​já​ban. Él​het​tek is – csak épp a je​len​ben,
va​la​hol pár​hu​za​mo​san, egy vég​te​le​nül is​mét​lő​dő és megint is​mét​lő​dő je​len​ben, ami egy ma​gá​ban for​gó
nagy​mu​ta​tó​ként szánt​ja az óra​me​zőt, mi pe​dig csak ka​pasz​ko​dunk bele, nem tud​juk, hogy nem ju​tunk
elő​re, bár kö​dös sej​tel​mek de​ren​ge​nek a lel​künk mé​lyén.
Mi​vel a Prog​ra​mo​zó és sö​tét el​len​fe​le min​den játsz​má​já​nak vé​gén új szin​té​zis szü​le​tik, mi​vel fel​te​he​tő​en
min​den le​zá​rás​kor egy újabb al​ter​na​tív vi​lág bim​bó​zik ki, és mi​vel sej​dí​tem, hogy min​den egyes szin​té​zis,
vagy​is játsz​ma​l​e​zá​rás a Prog​ra​mo​zó egy újabb győ​zel​mé​vel egyen​lő, ki​je​lent​het​jük, hogy min​den
egyes al​ter​na​tív vi​lág ja​vu​lást, fej​lő​dést ered​mé​nyez a meg​elő​zők so​rá​hoz, sőt, min​den egyéb lap​pan​gó
vagy le​het​sé​ges ver​zi​ó​hoz ké​pest. Jobb, mint volt, de sem​mi​kép​pen sem tö​ké​le​tes, vagy​is soha nem vég​le​ges.
Csak egy to​vább​fej​lesz​tett ál​lo​más a fo​lya​mat​ban. Azt azon​ban tisz​tán lá​tom, hogy a Prog​ra​mo​zó a
játsz​má​i​ban ha​té​ko​nyan nyúl a már meg​lé​vő és a maj​dan szü​le​tők​kel szem​ben ka​o​ti​kus és hi​á​nyos uni​verzu​mok
ku​pa​cá​hoz. Eb​ből pe​dig az kö​vet​ke​zik, hogy az egy​re elő​buk​ka​nó és ak​tu​a​li​zá​ló​dó vi​lág​egye​te​mek
szek​ven​ci​á​ja egy sa​já​tos, lát​ha​tat​lan mó​don ne​ga​tív-ent​ró​pi​kus.
Ubik című re​gényem​ben pla​tó​ni ér​te​lem​ben vett ret​ro-ent​ro​pi​kus moz​gást mu​ta​tok be a ten​gely men​tén,
ami annyit tesz, hogy a nor​má​li​san a je​len​ség​hez kap​cso​ló​dó bom​lás​nak és pusz​tu​lás​nak nyo​ma sincs.
Meg​le​het, hogy az ent​ró​pi​á​tól el​tar​tó moz​gás, ami in​kább sza​po​rít, mint foszt, egy​sze​rű​en csak a ten​gely
men​tén, azaz ol​dal​irány​ban, vagy​is sok​kal in​kább de​rék​szög​ben tör​té​nik, mint li​ne​á​ri​san. Ha pe​dig ez a
tény és való, ak​kor az Ubik nem is annyi​ra fi​lo​zó​fi​ai, mint in​kább tu​do​má​nyos mű. Ön​kén​te​le​nül, si​e​tek
meg​je​gyez​ni. Per​sze, mind​ez csak ta​lál​ga​tás, ugyan​ak​kor az sem ki​zárt, hogy itt a sci-fi író na​gyob​ba te​nye​relt,
mint ami​be va​la​ha is ter​ve​zett vol​na.
Azért nem lát​hat​juk az új szin​té​zi​sek egy​más​ra épü​lő hi​e​rar​chi​á​ját, mert nem tu​dunk a ki​sebb, vagy​is el​múlt,
már nem ak​tu​á​lis vi​lá​gok​ról. Már​pe​dig a fo​lya​mat soha egy pil​la​nat​ra sem áll le, és az újon​nan szü​le​tő
va​ri​áns azon​nal a fél​ho​mály​ba ta​szít​ja az őt meg​elő​zőt, így te​hát dup​lán ké​tes a múlt​ról al​ko​tott ké​pünk:
egy​részt a je​len​be ágya​zott, el​mé​le​ti​leg ob​jek​tív nyo​mok ta​nús​kod​nak csak róla, más​részt bel​ső,
szub​jek​tív em​lé​ke​ink, me​lyek egy​ként tö​ké​let​le​nek, hi​szen a va​ló​ság​nak csak a mor​zsá​it je​le​ní​tik meg, kö​zel
sem an​nak tel​jes va​ló​ját. Eg​zisz​ten​ci​á​li​san és men​tá​li​san egy​aránt al​kal​mat​lan út​mu​ta​tók​ra ha​gyat​koz​ha​tunk,
amit maga az új​don​ság im​ma​nens ter​mé​sze​te is su​gall, mert nem le​het tel​jes​ség​gel új az, ami őrzi
ma​gá​ban múlt​já​nak nyo​ma​it, le kell az​zal szá​mol​nia, ha tel​jes ter​mé​sze​té​be akar jut​ni.
Kel​le​ne va​la​ki, aki​nek si​ke​rült em​lé​ke​ket meg​őriz​nie egy má​sik je​len​ből, hogy ho​gyan, nem szá​mít, de
kris​tá​lyos be​nyo​má​so​kat egy na​gyon is el​té​rő uni​verzum​ról, ami ez előtt ak​tív le​he​tett. El​mé​le​tem sze​rint
az egy en​nél szük​ség​sze​rű​en rosszabb, si​lá​nyabb vi​lág kel​lett hogy le​gyen. Hi​szen sem​mi, de sem​mi
éssze​rű​ség nem len​ne ab​ban, ha Is​ten vagy a Prog​ra​mo​zó, vagy ne​vezzük bár​ho​gyan, a szép​ség, jó​ság,
rend, har​mó​nia, sza​bad​ság, sze​re​tet és a töb​bi po​zi​tív ér​ték men​tén nem előbb​re sze​ret​ne lép​ni, ha​nem
vissza. Ami​kor a sze​re​lő​nek át​adom a ko​csi​mat, ami nem mű​kö​dik, nem a ka​la​pá​csért nyúl, hogy ak​kor
még job​ban meg​ron​gál​ja, ha​nem azon kezd mun​kál​kod​ni, hogy jobb le​gyen, mint volt. Az író is azért fek​szik
neki a pisz​ko​zat​nak, hogy a ja​ví​tott ver​zió jobb le​gyen. Per​sze, szi​go​rú​an el​mé​le​ti​leg szá​mol​ha​tunk
egy őrült, go​nosz Is​ten​nel, aki ab​ban leli az örö​mét, ha ka​o​ti​ku​san rom​bol​ja a már lé​te​zőt, de eb​ben nincs
sem​mi rend​szer. Őszin​tén szól​va nem is ve​szem ko​mo​lyan. Szó​val ku​ká​ba vele. Már csak az a kér​dés,