pkd

kor, ami​kor – két év kés​le​ke​dés után – vég​re meg​je​lent a Csor​dulj, könnyem is. Mint​ha az​zal, hogy a re​gény
a köny​ves​bol​tok​ba ke​rült, fel​ol​dó​dott vol​na ben​nem egy gát, és a szer​ve​ze​tem vagy va​la​mi​fé​le erők
le​he​tő​vé tet​ték vol​na, hogy em​lé​kez​zem. Mert a könyv le​ren​de​ző​dött, már nem kel​lett at​tól tar​ta​ni, hogy az
em​lé​kek ha​tá​sá​ra eset​leg va​la​hogy más​képp ala​kul az éle​tem (mond​juk egy für​ge go​lyó​val a fe​jem​ben), és
nem ér​he​tem el a ha​tást, amit en​nek a re​gény​nek tel​je​sí​te​nie kel​lett. Már ha tény​leg ju​tott va​la​mi​re a tár​sa​da​lom​ban,
mert meg​es​het, hogy ha​tás​ta​lan ma​radt. De ha még​is – hang​sú​lyo​zom, fel​té​te​les mód​ban já​runk
–, ha még​is, ak​kor a kül​de​té​se az volt (és ezt meg kel​lett őriz​nem az​ál​tal, hogy fik​ci​ó​ként ke​ze​lem, amíg
írom), hogy az ol​va​sók tö​me​ge​i​ben fel​szít​sam a ha​son​ló em​lék​fosz​lá​nyo​kat ar​ról a bor​zal​mas vi​lág​ról,
nem kel​lett elő​ci​tál​nom őket, épp csak a hal​vány rossz ér​zést fel​ri​asz​ta​ni, hogy hová ve​zet a zsar​nok​ság,
mivé lesz az em​ber az ön​kény alatt, és fel​ráz​zam ki​csit a ten​ni aka​rást. 1974 már​ci​u​sá​ban kezd​tünk moz​go​lód​ni
Ni​xon és rend​sze​re el​len, majd pe​dig öt hó​nap​pal ké​sőbb, au​gusz​tus​ban si​ker​re vit​tük har​cunk. Meg​le​het,
hogy csak a már ko​ráb​ban is em​lí​tett új​ra​prog​ra​mo​zás ha​tá​sa érett be ek​kor​ra, és nél​kü​lünk is be​ütött
vol​na a vál​to​zás. De az is el​kép​zel​he​tő, hogy sok​kal hosszabb ki​fu​tá​si idő​vel ter​vez​te meg a Prog​ra​mo​zó,
és mi elé​be men​tünk sok rossz​nak. Írá​som ele​jén már em​lí​tet​tem, mi​lyen sa​já​tos dol​gok is a gon​do​la​tok,
mennyi​re meg​van a sa​ját éle​tük, hi​szen ké​pe​sek em​be​re​ket fel​hasz​nál​ni sa​ját cél​ja​ik​ra. En​gem is
nya​kon csí​pett egy gon​do​lat hu​szon​hét év​vel ez​előtt, és az​óta sem ereszt: az a tár​sa​da​lom, ahol az em​be​rek
má​sok éle​té​be avat​koz​hat​nak, nem jó tár​sa​da​lom, és az az ál​lam, ami „töb​bet tud ál​lam​pol​gá​ra​i​ról, mint
azok ön​ma​guk​ról”, ahogy azt a Csor​dulj, könnyem​ben ír​tam, nem ma​rad​hat. Buk​nia kell. Le​gyen szó akár
te​o​krá​ci​á​ról, fa​sisz​ta nem​ze​ti szo​ci​a​liz​mus​ról, szo​ci​a​lis​ta nép​köz​tár​sa​sá​gok​ról – az ideo​ló​gia nem szá​mít.
És nem egy​sze​rű​en azt aka​rom mon​da​ni, hogy „akár ve​lünk is meg​tör​tén​het”, ha​nem azt, hogy már ve​lünk
is meg​tör​tént, em​lék​szem, hi​szen én ma​gam is tag​ja vol​tam egy tit​kos ke​resz​tény tár​sa​ság​nak, és dol​goz​tam
a rend​szer meg​buk​ta​tá​sán. Büsz​ke is va​gyok rá, büsz​ke arra a má​sik vi​lág​bé​li ön​ma​gam​ra, épp csak az a
sej​te​lem tölt el fáj​da​lom​mal, hogy va​ló​szí​nű​leg nem él​tem túl ott 1974 már​ci​u​sát, va​la​mi​fé​le​kép​pen a
rend​őr​ál​lam csap​dá​já​ba es​tem, le​szá​mol​tak ve​lem. Csak​hogy eb​ben a má​sik vi​lág​ban sze​ren​csé​sebb va​gyok,
bár az is igaz, hogy itt egy sok​kal eny​hébb zsar​nok​ság​gal kel​lett meg​küz​de​nünk, sok​kal os​to​bább
zsar​nok​kal. Vagy csak na​gyobb se​gít​sé​get kap​tunk, mert a Prog​ra​mo​zó mos​tan​ra össze​gez​te az al​ter​na​tív
vi​lá​gok ilyen irá​nyú ta​nul​sá​ga​it, és pont most, ná​lunk akart kor​ri​gál​ni. Sze​re​tem azt hin​ni (és ez pusz​ta
spe​ku​lá​ció, bol​dog fan​tá​zi​á​lás a ré​szem​ről), hogy min​ket, akik ab​ban a má​sik vi​lág​ban igye​kez​tünk, és
nem ret​ten​tünk fel​ven​ni a kesz​tyűt a rend​szer el​len, ez a gond​vi​se​lés emelt át ebbe a sok​kal ba​rát​sá​go​sabb
vi​lág​ba, hogy itt ju​tal​mul to​vább él​hes​sünk. Va​la​mi​fé​le is​te​ni ked​ves​ség​re gya​nak​szom.
Ez a nagy​lel​kű aján​dék va​la​mi​fé​le ké​pet raj​zol a Prog​ra​mo​zó​ról, kez​dem őt ér​te​ni. Vi​lá​gos, hogy azt so​sem
vár​hat​juk, hogy rá​jöj​jünk, mi is ő tu​laj​don​kép​pen, ar​ról azon​ban be​szél​he​tünk, hogy mi​lyen.
Ő irá​nyít​ja tér-időnk tár​gya​it, fo​lya​ma​ta​it és ese​mé​nye​it, és bár a mi sze​münk​ben ez a leg​lé​nye​gibb sa​ját​ja,
fel​te​he​tő​leg na​gyobb vo​lu​men​ben ha​tal​ma​sabb je​len​sé​ge​ket is meg​szab, ami azon​ban szá​munk​ra ke​vés​sé
ér​zé​kel​he​tő. Azt már em​lí​tet​tem, hogy én is egy át​prog​ra​mo​zott va​ri​án​sa va​gyok ön​ma​gam​nak, és
erre a fel​sőbb je​len​lét​re pe​dig Prog​ra​mo​zó​ként vagy Újra meg Új​ra​prog​ra​mo​zó​ként utal​tam. 1974 már​ci​u​sá​ban,
ab​ban a rö​vid idő​szak​ban, ami​kor új​ra​prog​ra​moz​tak, ér​zé​ke​im​mel is fel​fog​tam a je​len​lé​tét. Ak​kor
el​kép​ze​lé​sem sem volt, mit lá​tok? [sic; az ere​de​ti szö​veg​ben sze​re​pel a kér​dő​jel]. Olyan volt, mint a plaz​ma​ener​gia,
szí​nek​ben ját​szott, hi​he​tet​len se​bes​ség​gel ci​ká​zott, csó​vák​ra osz​lott, majd újra össze​folyt. De
hogy pon​to​san mi volt, azt ma sem tu​dom, csak annyit lát​tam, hogy föl​di tár​gyak ké​pét vet​te ma​gá​ra olyan
pre​ci​zi​tás​sal, hogy tö​ké​le​te​sen el​ve​szett ben​nük. Ahogy a Vé​dák köny​ve​i​ben ír​ják, ő volt a tűz a ko​va​kő​ben,
a pen​ge a bo​rot​vá​ban. Ké​sőbb ol​vas​gat​tam, és a cso​por​tos kul​tu​rá​lis tu​dat ala​ku​lá​sá​nak té​má​já​ban
azt ta​lál​tam, hogy né​me​lyek Brah​má​nak ne​vez​ték el ezt a min​de​nütt je​len lévő, im​ma​nens egy​sé​get. Em​er​son
„Brah​ma” című ver​sé​nek ez a kis rész​le​te elég jól fedi, mit érez​tem: