pkd

őt – lát​tam, ahogy nap​ról nap​ra ha​nyat​lik és sor​vad és egy​re job​ban el​ke​se​re​dik, és rám tört a ret​te​gés:
Hová me​het? Mi lesz vele? Nincs ál​lá​sa, csa​lád​ja, nin​cse​nek ba​rá​tai, és még ru​hái sem na​gyon – sem​mi.
És nem ma​rad​ha​tott to​vább ná​lam, mi​után fel​gyó​gyult. Csak fe​küdt az ágy​ban, szen​ve​dett, a kö​lyök​ku​tyát
ölel​get​te, ame​lyi​ket a sin​tér​te​lep​ről hoz​tunk el; csak a kö​lyök​ku​tya ma​radt neki. Az​tán egyik nap el​ment,
és so​sem tud​tam meg, hová. Töb​bé nem ke​re​sett, el akart fe​lej​te​ni en​gem és a kór​há​zat és a ret​te​ne​tes na​po​kat,
ami​kor lá​ba​do​zott és vér​zett, és fel​is​mer​te, hogy is áll va​ló​já​ban a hely​zet. És ott​hagy​ta a kö​lyök​ku​tyát.
Most az enyém. Min​de​nek​előtt az a két hét ra​gadt meg az em​lé​ke​ze​tem​ben, ami​kor ná​lam la​kott az
abor​tusz után, mel​le duz​zadt a tej​től; tes​te, leg​alább​is bi​zo​nyos ré​szei nem tud​ták, hogy a gye​rek ha​lott,
hogy nincs gye​rek. A ki​csi, mon​do​gat​ta, egy „pa​lack​ban van”. Rög​tön meg​lát​tam ben​ne a hir​te​len meg​érett
nőt, még ha ön​ma​ga ve​tet​te-pusz​tí​tot​ta is el az anya​sá​gát; gye​rek​kel vagy sem, nő volt, noha esze nem súg​ta
még meg ezt neki; még min​dig ugyan​azt a pa​mut há​ló​in​get hord​ta, amit, úgy gon​do​lom, ott​hon vi​selt,
ami​kor a gim​ná​zi​um​ba járt – ta​lán egye​ne​sen ugyan​azt a könnyen mos​ha​tó há​ló​in​get, amit öt-hat éves ko​rá​ban.
Még min​dig sze​re​tett pi​ac​ra jár​ni, ka​ka​ós te​jet és kép​re​gé​nye​ket vá​sá​rol​ni. A ka​li​for​ni​ai tör​vé​nyek
sze​rint le​gá​li​san nem ve​he​tett ma​gá​nak vagy szív​ha​tott ci​ga​ret​tát. Van​nak olyan mo​zi​fil​mek – va​ló​já​ban
meg​le​he​tő​sen sok ilyen –, me​lye​ket nem néz​he​tett meg, mert a tör​vény til​tot​ta neki. El​vi​leg az élet​ről szó​ló
fil​me​ket. Út​ban San Fran​cis​có​ba, ahol az or​vos​sal kel​lett meg​be​szél​nie az abor​tuszt – öt és fél hó​na​pos
ter​hes volt, ami már meg​kö​ze​lí​ti a biz​ton​sá​gos​ság ha​tá​rát –, egy lila plüss​ál​la​tot vett ma​gá​nak 89 cen​t​ért.
Én fi​zet​tem ki neki; csu​pán 25 cent​je volt. Ma​gá​val vit​te, ami​kor el​ment tő​lem. Ő volt a leg​bát​rabb, leg​oko​sabb,
leg​szó​ra​koz​ta​tóbb, leg​éde​sebb sze​mély, akit va​la​ha is​mer​tem. Az éle​té​ben be​kö​vet​ke​zett tra​gé​dia
meg​vi​sel​te és lé​nye​gé​ben tel​je​sen meg​tör​te, hi​á​ba igye​kez​tem se​gí​te​ni. De – úgy gon​do​lom, hi​szem,
hogy – az erő, amit ő kép​vi​sel, úgy​mond mel​lé​nek éret​té duz​za​dá​sa, fi​zi​kai tes​té​nek jö​vő​vá​rá​sa, még ab​ban
a pil​la​nat​ban is, ami​kor szel​le​mi​leg és lel​ki​leg gya​kor​la​ti​lag el​pusz​tí​tot​ták, re​mé​lem, hogy ez az erő
győ​ze​del​mes​ke​dik. Ha ki​hal, ak​kor sem​mi sem ma​rad, már ami en​gem il​let. A jövő, ami​ként én fel​fo​gom
azt, töb​bé nem lé​te​zik. Mert csak úgy tu​dom el​kép​zel​ni, hogy hoz​zá ha​son​ló, sze​rény, ész​re​vét​len em​be​rek
né​pe​sí​tik be. Jó​ma​gam nem le​szek a ré​sze, még csak ala​kí​ta​ni sem fo​gom; leg​fel​jebb le​fest​he​tem úgy,
ahogy ma az al​ko​tó​ré​sze​it lá​tom, a gyen​géd, ki​csiny, bol​dog​ta​lan, bá​tor, ma​gá​nyos, sze​re​tő lé​nye​ket, akik
más​hol élik nap​ja​i​kat, im​már nem is​me​rem őket, nem is em​lé​kez​nek rám, de, és ezért fo​hász​ko​dom, to​vább
él​nek, élet​erőt gyűj​te​nek, fe​lej​te​nek – „Azok, akik nem tud​nak em​lé​kez​ni a múlt​ra, arra kár​hoz​tat​nak,
hogy meg​is​mé​tel​jék azt”, szok​ták mon​da​ni, de ta​lán jobb is ez így, ta​lán ez az egyet​len jár​ha​tó út: a fe​le​dés
ké​pes​sé​ge. Re​mé​lem, hogy a lány a fe​jé​vel el​fe​led​te, hogy mi tör​tént vele, ahogy a tes​te is el​fe​led​te a
gyer​mek hi​á​nyát, a ha​lott gyer​me​ket, vagy tán nem is tu​dott róla. Ta​lán egy​faj​ta vak​ság ez; tu​da​tos da​co​lás
az​zal, vagy ama ké​pes​ség hi​á​nya, hogy szem​be​nézzünk a va​ló​ság​gal. Ám so​sem tar​tot​tam nagy​ra azt, amit
ál​ta​lá​ban „va​ló​ság​nak” ne​vez​nek. A va​ló​ság szá​mom​ra nem olyas​va​la​mi, amit ér​zé​ke​lünk, ha​nem in​kább
olyas​va​la​mi, amit lét​re​hozunk. Az em​ber gyor​sab​ban te​rem​ti, mint ahogy az te​rem​ti őt. Az em​ber az a va​ló​ság,
amit Is​ten por​ból te​rem​tett; Is​ten az a va​ló​ság, amit az em​ber fo​lya​ma​to​san sa​ját szen​ve​dé​lyé​ből,
sa​ját el​szánt​sá​gá​ból te​remt. A „jó​ság” pél​dá​ul nem mi​nő​ség, sőt, nem is erő, ami a vi​lág​ban vagy a vi​lág
fe​lett hat, ha​nem az, amit a min​ket min​den​fe​lé kö​rül​ve​vő, je​len​tés nél​kü​li, ta​lá​nyos, el​ke​se​rí​tő vagy akár
ke​gyet​len és meg​sem​mi​sí​tő da​ra​bok​kal és tö​re​dé​kek​kel te​szünk, me​lye​ket mint​ha egy tel​je​sen más vi​lág​ból
hagy​tak vol​na ránk, dob​tak ki, ahol eset​leg je​len​tés​sel bír​tak.
A jövő vi​lá​ga szá​mom​ra nem hely, ha​nem ese​mény. Konst​ruk​ció, de nem egyet​len szer​zőé, sza​vak for​má​já​ban,
me​lyek​ből re​gény vagy no​vel​la ke​re​ke​dik ki, ami elé és kí​vü​le va​la​ki más leül, és el​ol​vas​sa –
ha​nem olyan konst​ruk​ció, mely​nek nincs szer​ző​je és nin​cse​nek ol​va​sói, csu​pán ren​ge​teg sze​rep​lő​je van,
akik cse​lek​mény után ku​tat​nak. Nos, nincs cse​lek​mény. Csu​pán ön​ma​guk van​nak, és amit tesz​nek, amit
mon​da​nak egy​más​nak, amit fel​épí​te​nek, hogy egyén​ként és kol​lek​tí​ven fenn​tart​sák ma​gu​kat, akár egy ha​tal​mas
er​nyő alatt, mely be​en​ge​di a fényt, és ez​zel egy idő​ben ki​zár​ja a sö​tét​sé​get. Ami​kor a sze​rep​lők meg​-