pkd

Hogy a ta​ois​ták se uta​sít​sák el ezt az ér​ve​lést, nézzük meg megint a 12-es he​xag​ra​mot, ahogy át​vál​to​zik
a 11-es he​xag​ram​má, amely a bé​két je​len​ti:
A fen​ti hár​mas le​süllyedt, és ez​zel arra kény​sze​rí​tet​te a len​ti hár​mast, hogy fel​emel​ked​jen. A ká​osz nem
ural​ko​dik to​vább, és a menny és a föld nem vá​lik kü​lön töb​bé. Meg​je​le​nik a har​mó​nia.
Er​kölcs: eti​kai el​vá​rás, ame​lyet a jang ele​mek fé​nyes ter​mé​sze​te sa​ját ma​guk​ra kény​sze​rít, hogy el​nyom​ják
a ter​mé​sze​tes fel​emel​ke​dés irán​ti ösz​tö​nü​ket, és meg​szök​hes​se​nek mind​at​tól, ami ne​héz, sö​tét és
süllye​dő. Meg kell ke​res​ni​ük a vi​lág​egye​tem szét​eső ré​szét a vi​lág​egye​tem ér​de​ké​ben, mert anél​kül el​pusz​tul.
A má​sik ja​vá​ért akár leg​ele​mibb ter​mé​sze​tü​kön is erőt kell ven​ni​ük, ez a leg​ma​ga​sabb tör​vény. És
ezt a tör​vényt a leg​ne​he​zebb – és a leg​fáj​dal​ma​sabb – be​tar​ta​ni. Ez az igény tart​ja fenn a koz​mosz​ban az
ag​go​dal​mat, fő​ként az ár​tat​la​nok irán​ti ag​go​dal​mat. A koz​mo​ló​gi​ám​ban tény​ként lát​hat​juk mind​ezt. Ha
meg​szö​künk a fel​ada​tunk elől, ak​kor hagy​juk, hogy szétes​sen a vi​lág​egye​tem. Va​jon meg​te​het​jük-e ezt? Ál​do​za​tot
hozunk hát, ám an​nak alap​ter​mé​sze​te mi​att va​kok​ká vá​lunk arra, hogy a mi​ér​te​ket meg​ért​sük; és ez
az em​ber tra​gé​di​á​ja. A jang-gon​dol​ko​dá​sun​kat is fel​ál​dozzuk. Tom​pa jin​né kell vál​nunk ah​hoz, hogy meg​ment​sük
a vi​lág​egye​te​met; el​ve​szít​jük an​nak tu​da​tát, hogy mi​ért hozzuk az ál​do​za​tot, és ehe​lyett bű​nös​nek
(ál​nok bű​nös​nek) érezzük ma​gun​kat. Ez túl so​kat kér tő​lünk.
Ne fe​led​jük azon​ban, kik va​gyunk, kik vol​tunk és kik le​szünk újra. Ki más vál​lal​hat​ja ezt a fel​ada​tot he​lyet​tünk?
Sen​ki. Itt csak jin van, ami nincs is tisz​tá​ban ön​ma​gá​val. A szer​ve​zet tu​da​tos ré​szé​nek se​gí​te​nie
kell a tu​dat nél​kü​li részt, de eh​hez fel kell ál​doz​nia a sa​ját tu​dá​sát. Azo​nos​sá kell vál​nia a se​gí​tet​tel. Fé​lel​me​tes
és fájó a hely​zet iró​ni​á​ja. Ám ez csak idő​sza​kos ál​la​pot, csak egy rö​vid ide​ig tart, az​u​tán ha​za​ju​tunk,
és ott ma​ra​dunk, amíg vi​lág a vi​lág.