Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
ült kapcsolatba, vagy „látta Istent”, ahogy ma mondják. Ez a következtetés természetesen elhamarkodott.<br />
Dick maga sem tudta eldönteni, hogy amit 74-2-3 során megtapasztalt, az Isten, „pszichózis” vagy „valami<br />
más” volt. Az Exegézis fő jellemzője a bizonytalanság. Képzeletének furcsasága és bevallott „idegösszeomlásai”<br />
hatására jutottak olvasók és kritikusok arra a következtetésre, hogy 74-2-3 csakis elmebetegség<br />
terméke lehet; a felkínált diagnózisok száma végtelen. Posztumusz diagnosztizálni Dicket persze enyhén<br />
szólva spekuláció, főleg hogy a pszichiáterek és pszichológusok, akik életében kezelték, messze nem értettek<br />
egyet mentális állapotát illetően (a legtöbb valamilyen formában neurotikusnak vélte, és minimum<br />
egy teljesen normálisnak). Az efféle diagnózis nehézségeitől eltekintve ott van az is, hogy míg a diagnosztika<br />
élő páciens esetében hasznos, igencsak reduktív lesz, ha egy elhunyt szerző tekintélyes életművének<br />
címkézésére használjuk. Nincs olyan pszichiátriai kifejezés, amely jellemezné írásainak élénkségét és<br />
összetettségét – és hatásukat az olvasók pszichéjére. Ha Dicket figyelmesen olvassuk, részese leszünk<br />
egyedi látásmódjának, amely gyakorta megsérti a konszenzusos feltételezéseket a „valóság” természetéről,<br />
ennek ellenére olyan ragyogó kohézióval és érzelmi mélységgel bír, amely mindenre utal, csak nem egy<br />
őrültre, akárhogy is forgatják amatőr analisták élete tényeit, hogy ezt a diagnózist hozzák ki. Alexander<br />
Star kritikus ügyesen meghúzza a határt az ember és munkásságának hatása között: „Dick elméjének épsége<br />
kérdéses volt. Azonban karrierje során írásai olyan tulajdonságokat tükröznek, melyek ritkák egy science<br />
fiction írónál, sőt bármilyen írónál. Ezek közé tartozott a senyvedő tárgyias világ, a háború utáni külváros<br />
törmeléke iránti fogékonyság; éles történelmi szellemesség; kutató erkölcsi mélység és tudat.”<br />
Ragaszkodni az épelméjű/őrült merev bináris definíciójához Dick esetében gyermeteg leegyszerűsítés.<br />
Minél jobban bővül a pszichológiai, antropológiai, történelmi és vallási tudástárunk, annál kevésbé valószínű,<br />
hogy lehetséges vagy akár hasznos világos választóvonalat húzni a „vallásos”, „sámánisztikus” és<br />
„pszichotikus” állapotok között, ha nem vizsgáljuk meg az adott személy kulturális és személyes körülményeit.<br />
Ezzel nem azt mondjuk, hogy Dick akár távolról is hasonlít egy „megvilágosult” misztikusra; emlékezzünk,<br />
hogy Dick erőssége a kérdés, nem pedig a válasz; akik ötleteiben a „kultusz” takarmányát látják,<br />
csupán saját éhségüket próbálják csillapítani a kondicionált gondolkodás iránt. Dick élményei, mint ez a<br />
kötet tanúsítja, lényegi bizonytalanságot tükröznek, makacs értetlenséget és szkepticizmust, amely még a<br />
legvadabb spekulációit is áthatja. Ennek ellenére az az olvasó, aki nyitott elmével követi Dicket ebben a<br />
metafizikai kutatásban, elnyeri a maga jutalmát.<br />
Például a 74-2-3 egyik eleme egy sorozat „foszféngrafika” volt, ezek között a görög esztétikusok aranymetszése,<br />
amely abban a kultúrában a tökéletes építészeti arányt jelképezte, ahogy az a Parthenonban látható.<br />
Dicket ebben az időben lenyűgözte még a Fibonacci logaritmikus sorozat, mely a tizenharmadik századi<br />
matematikus, Leonardo Fibonacci után kapta a nevét, aki a természetben előforduló gyakori spirálformák<br />
– kagylók, levelek és sziklaformák – szerkezeti analógiáját írta le vele. Későbbi kutatás aztán továbbvitte<br />
az analógiát a hurrikán forgására és a DNS-láncra, valamint a fraktális matematikába és a számítógépes<br />
képalkotásba. Dick úgy hitte, az aranymetszés és a Fibonacci-sorozat a kulcs, hogy értelmezze<br />
a „foszféngrafikák” igazságát; ez a meggyőződés bukkan fel az Exegézisben, a Valisban, valamint a „Ha<br />
szerinted ez a világ rossz, nem láttad a többit” esszében. A szkeptikus olvasó persze könnyen ostobaságnak<br />
titulálja.<br />
Vegyük azonban a foszféngrafikák kiterjedt hatását a sámánikus látomásokban és világvallásokban,<br />
ahogy azt az antropológus Michael Ripinsky-Naxon összefoglalja:<br />
Valahol az agy és a retina ideghálózatában jön létre egy jelenség [fosz-fénok], mely belső látást vagy<br />
víziókat okoz, és amely alapja lehet egy objektív fizikai vizsgálatnak olyan vallásos víziókat illetően,<br />
mint a sámánoké és a misztikusoké... Az idegileg stimulált foszfénalakok transzkulturális jellegét megfigyelve<br />
Carl G. Jung állt elő elsőként az ötlettel, miszerint egyes archetipikus jelképek ilyen belső min-