Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
1941-ben kezdtem sci-fit olvasni. Öreg vagyok.<br />
Csak egyetlen – és nem több – jelből állapítható meg pontosan, hogy az ember öregszik. Ezt akkor lehet<br />
megfigyelni, amikor a megjelenéskor frissen vásárolt SF-magazinok ugyanolyan sárga színt kezdenek felvenni,<br />
mint ami a különlegességekben utazó boltok gyűjtői példányaira jellemző... ez már a matuzsálemi<br />
kor jele.<br />
Lehetséges, hogy Lovecraft az igazságot látta meg? Hogy az általa jellemzett világok és rémségek,<br />
amikről például a „Charles Dexter Ward eseté”-ben ír, valóban léteznek? Képzeljük csak el, milyen lenne,<br />
ha egy LSD-dózis bevétele után Salemben ébrednénk fel. Beleőrülnénk.<br />
A vallásnak soha nem szabadna felbukkannia a sci-fiben, kivéve ha szociológiai szempont motiválja,<br />
mint Fritz Leiber Gather, Darkness [„Gyűlj, sötétség”] című könyvében. Maga Isten mint karakter, tönkretesz<br />
egy jó SF-történetet, és ez az én írásaimra ugyanúgy igaz, mint bárki máséra. Ebből a szempontból tehát<br />
sajnálatos tévedés a Palmer Eldritch-könyvem is, bár azok az olvasók, akikben van valamiféle misztikus<br />
érdeklődés, szeretik. Én nem. Azt kívánom, bár soha ne írtam volna meg; túl sok szörnyűséges erő kószál<br />
benne szabadon. A regény keletkezésekor különféle szerek hatása alatt álltam, és akkor láttam is azokat<br />
a rémes helyeket, amikről írtam. Hála az égnek, ma már nem. Agnus Dei qui tollis peccata mundi. [Isten<br />
báránya, aki elveszi a világ bűneit.]<br />
(Az SF-szerző) Avram Davidson lenyűgöz – mármint emberként. Egyszerre kisfiú és nagyon bölcs öregember,<br />
a szeme pedig mindig úgy csillog, mintha egy száműzött Télapó volna. Feketére festett szakállal.<br />
Aki el tudja képzelni, milyen lehetett (az SF-szerkesztő) Tony Boucher kisfiúként, kap tőlem tizenöt<br />
centet. Tony nyilván mindig is olyan volt, mint most. Igazából azt a furcsa valóságot nehéz elképzelni,<br />
amiben Tony Boucher még nem létezett. Ez természetesen képtelenség. Szerintem egy Tony Boucher mindig<br />
is élt; ha nem is az, akit mi ismerünk, akkor valaki más, aki nagyon hasonlít rá.<br />
Eddig huszonhárom regényt írtam meg és adtam el, és egy kivételével mindegyik szörnyű. Csak azt nem<br />
tudom pontosan, melyik az az egy.<br />
Ha Beethoven legalább még egy évvel tovább él, fejlődő tehetsége a negyedik szintre lépett volna. Ezt<br />
könnyedén el tudjuk képzelni, ha meghallgatjuk az utolsó művét, a tizenharmadik vonósnégyes alternatív<br />
zárlatát. De van, amit nem tudunk elképzelni – mi lehetett volna belőle, ha megéri az öregkort? Ha például<br />
Verdihez vagy Haydnhoz hasonlóan még a nyolcvanon túl is komponált volna. LSD hatása alatt néha elképzelem<br />
Beethoven hetedik vagy nyolcadik alkotói korszakát: vonósnégyeseket kórussal és négy szólistával.<br />
Az SF-történetek között, amiket eddig olvastam, van egy, ami számomra minden másnál többet jelent:<br />
Harry Bates Alas, All Thinking [„Gondolat, jaj neked!”] című novellája. Ez a színvonalas science fiction<br />
alfája és ómegája. Jaj neki.<br />
Tizenöt éven át, amely idő alatt kizárólag sci-fit írtam, egyszer sem láttam az ügynökömet, és még telefonon<br />
se beszéltem vele. Azért érdekelne, vajon milyen ember lehet, már ha egyáltalán létezik. Amikor<br />
felhívom, a titkárnője mindig azt mondja: „Uram, Mr. Meredith épp nincs benn. Beszélne helyette Mr. Rib<br />
Frimble-lel?” Vagy mond valami hasonlóan lehetetlen nevet. Ebből kiindulva legközelebb nem Mr. Mere-