pkd

Önarckép
(1968)
Chi​ca​go: ott szü​let​tem 1928. de​cem​ber 16-án. Je​ges vá​ros volt, tele gengsz​te​rek​kel; ugyan​ak​kor élő vá​ros,
ami nem kis szó. En​nek el​le​né​re sze​ren​csés​nek ítél​tem a tényt, hogy anyám és apám idő​vel a Ka​li​for​ni​ai-öböl
vi​dé​ké​re köl​töz​tet​te át a csa​lá​dot, ahol rá​jöt​tem, az idő​já​rás nem​csak ke​mény és fog​csi​kor​ga​tó
le​het, ha​nem kel​le​mes, ba​rát​sá​gos is. Szó​val a leg​több ka​li​for​ni​a​i​hoz ha​son​ló​an, akik job​bá​ra nem itt szü​let​nek,
csak ide​jön​nek élni, én is egy ilyen be​ván​dor​ló va​gyok (úgy egy​éves le​het​tem, ami​kor meg​ér​kez​tünk).
Va​jon akad​nak már azok​ból az idők​ből je​lek, amik az én ké​sőb​bi író​vá vá​lá​so​mat jó​sol​ták? Anyám
(még min​dig él) ko​ráb​ban íro​ga​tott, be​fu​tott író sze​re​tett vol​na len​ni, de nem lett az. En​gem min​den​eset​re
meg​ta​ní​tott sze​ret​ni, imád​ni az írást... míg apám a fut​ball min​de​nek​fe​lett-va​ló​sá​gát hir​det​te ren​dü​let​le​nül.
Há​zas​sá​guk nem tar​tott so​ká​ig, öt​éves le​het​tem, ami​kor el​vál​tak, apám pe​dig Re​nó​ba köl​tö​zött. Mi anyám​mal,
nagy​apám​mal, nagy​anyám​mal és nagy​né​ném​mel Berke​ley​ben ma​rad​tunk, ott él​tünk to​vább egy ha​tal​mas,
régi, kék​re fes​tett ház​ban.
Ak​ko​ri​ban a fő​sze​rel​mem a cow​boy​da​lok vol​tak. A zene egyéb​ként egész éle​tem​ben fon​tos sze​re​pet ját​szott,
de azok​ban az idők​ben – hat​éves ko​rom​ban ne​ve​ze​te​sen – koc​kás ing​ben, far​mer​ben és cow​boy​ka​lap​ban
ül​tem a rá​dió előtt, és hall​gat​tam a cow​boy​nó​tá​kat. A vi​lá​gom nem is állt sok​kal töb​ből, már csak
a vic​ces új​sá​gok fér​tek meg ben​ne.
Vissza​gon​dol​va bi​zarr do​log, hogy egy gye​rek, aki a nagy gaz​da​sá​gi vál​ság ide​jén nőtt fel, még csak
ész​re sem vet​te azt. A szót se hal​lot​tam, hogy vál​ság. Azt per​sze jól tud​tam, hogy anyám foly​ton le van
égve, az ter​mé​sze​tes volt, de va​la​hogy ezt nem ér​tel​mez​tem glo​bá​lis vi​szony​la​tok​ban. Azt hi​szem, va​la​hogy
ab​ban a hit​ben él​tem, hogy a vi​lág – az ut​cák és a há​zak – kö​rü​löt​tem azért olyan ko​pot​tas és si​vár,
mert min​de​nütt csak fe​ke​te ko​csik jár​nak. A for​ga​lom ak​kor​tájt egy vé​get nem érő, ko​losszá​lis te​me​té​si
me​net​re ha​ja​zott.
De soha nem érez​tük rosszul ma​gun​kat. Em​lék​szem, 1934 te​lén anyám​mal ket​tecs​kén Wa​shing​ton ál​lam​ba
köl​töz​tünk. Hir​te​len mell​be​vá​gó is​me​ret​sé​get köt​het​tem az iga​zán ocs​mány idő​já​rás​sal... ami ki​csit se
ke​se​rí​tett el ben​nün​ket. Té​len szán​kóz​tunk, nyá​ron a szán​kót le​cse​rél​tük a Fle​xie-re (nagy​já​ból ugyan​az,
csak van​nak ke​re​kei). Wa​shing​ton​ban a nyár a ki​fe​jez​he​tet​len bor​zal​mak ide​je. Meg​ha​tá​roz​ta a szel​le​mi
fej​lő​dé​se​met, már​mint ab​ban az ér​te​lem​ben, hogy ott ta​pasz​tal​tam meg a hon​ta​lan​ság él​mé​nyét. Anyám​mal
nem volt egy ál​lan​dó la​kó​he​lyünk, sa​já​tunk, vé​gig ba​rá​tok​nál húz​tuk meg ma​gun​kat. Egyik év​ben itt, a má​sik​ban
ott. Az is​ko​lá​ban nem vol​tam nagy ász (rossz vol​tam, mint a tűz, ahogy a leg​több hét​éves kis​fiú),
így az​tán „ma​ga​tar​tá​si prob​lé​mák​kal küz​dő” gye​re​kek​re spe​ci​a​li​zá​ló​dott in​téz​mény​be ke​rül​tem.
A leg​főbb ma​ga​tar​tás-prob​lé​má​mat az ké​pez​te, hogy fél​tem az evés​től. Nem is bol​do​gul​tak ve​lem a
bent​la​ká​sos is​ko​lá​ban, hó​nap​ról hó​nap​ra fogy​tam, és soha egy tál ba​bot se tud​tak be​lém dik​tál​ni. Vi​szont
be​in​dult az iro​dal​mi kar​ri​e​rem, még​hoz​zá a köl​té​szet mezs​gyé​jén. Első ver​sem így szólt:
Kis​ma​dár​kát lát​tam
Egy fa te​te​jén
Kis​ma​dár​kát lát​tam
Né​zett rám le​fe​lé.
De a cica ész​re​vet​te a kis​ma​da​rat,
és már sen​ki nem ma​radt,