pkd

Hosszú éve​ken át nagy él​ve​zet​tel rá​gód​tam ezen a gon​do​la​ton: Is​ten itt van a ke​zünk ügyé​ben, ő sem áll
tá​vo​labb tő​lünk, mint a csa​tor​na​pi​szok, sőt, Is​ten maga a csa​tor​na​pi​szok, ha iga​zán pre​cí​zen pró​bá​lok fo​gal​maz​ni.
Az​tán vá​rat​la​nul, egy go​nosz na​pon egy go​nosz gon​do​lat csák​lyáz​ta meg a gon​do​san fel​épí​tett
mo​nis​ta pan​te​iz​mu​so​mat, amely olyan ra​gyo​gó büsz​ke​ség​gel töl​tött el. Mi van ak​kor, szólt a gon​do​lat – és
most szép pél​dát szol​gál​ta​tok ar​ról, hogy ez a bi​zo​nyos sci-fi író ho​gyan is ka​nya​rint​ja re​gé​nye​i​nek cse​lek​mé​nyét
–, te​hát, mi van ak​kor, ha ez a vi​lág nem az egyet​len, és pár​hu​za​mos uni​verzu​mok egész sora
vá​ra​ko​zik ren​de​zet​ten egy fel​fog​ha​tat​lan nagy ten​gely men​tén, vagy​is az idő fo​lya​má​nak min​dig ugyan​azon
pont​ja​in? El kell is​mer​nem, hogy ami​kor idá​ig ju​tot​tam, gon​do​la​tom vég​te​len ab​szur​di​tá​sa tor​kon ra​ga​dott:
el​kép​zel​tem a lé​te​zés nagy gard​rób​já​ba tíz​ezer öl​töny​ként kac​ki​á​san be​akasz​tott is​ten​tes​te​ket, me​lyek
kö​zött Is​ten min​den reg​gel mé​láz​va vá​lo​gat – „ma abba bú​jok bele, ami​ben a né​met-ja​pán ten​gely meg​nyer​te
a má​so​dik vi​lág​há​bo​rút, de hol​nap meg​ju​tal​ma​zom ma​gam az​zal a her​cig​gel, ami​ben Na​pó​le​on el​po​rol​ta
a bri​te​ket, rég​óta az a ked​ven​cem”.
Ez így maga a tö​ké​le​tes ab​szur​dum, és az alap​öt​let​re sem vet túl jó fényt. De egy mon​dat ere​jé​ig te​gyük
fél​re „a lé​te​zés nagy gard​rób​já​ba tíz​ezer öl​töny​ként kac​ki​á​san be​akasz​tott is​ten​tes​te​ket”, fo​gal​mazzuk át
ki​csit: „Mi van, ha Is​ten fel​vesz egy öl​tönyt, és csak ő tud​ja, mi​ért, de köz​ben meg​gon​dol​ja ma​gát?” Hogy
az ere​de​ti me​ta​fo​rá​nál ma​rad​junk, úgy dönt, hogy azt az öl​tönyt, ami épp raj​ta van, nem is sze​re​ti iga​zán,
már nem akar​ja... Eb​ben az eset​ben a fent em​lí​tett gard​rób​nyi öl​töny nem más, mint egy​faj​ta prog​resszív
vi​lág​vá​lasz​ték, egy szek​ven​cia, amely​ből a már le​jár​tak és vi​sel​te​sek egy újabb és fej​let​tebb ked​vé​ért fe​le​dés​be
me​rül​nek. És ezen a pon​ton újabb kér​dés​sel szem​be​sü​lünk, mert ugyan mit érez​het az az uni​verzum,
amit el​ha​jí​tot​tak? Érez egy​ál​ta​lán va​la​mit? És ami a mi szem​pon​tunk​ból még lé​nye​ge​sebb, ho​gyan
élik meg az Is​ten ál​ta​li el​ha​gyott​ság nagy sza​ná​ló​ját azok a lé​nyek és élet​for​mák, akik ezek​ben az uni​verzu​mok​ban
él​nek? Mert van egy olyan san​da sej​té​sem, hogy ép​pen​ség​gel pon​to​san ez tör​té​nik; és még
azt is gya​ní​ta​ni vé​lem, hogy a já​ték​ban ér​de​kelt vég​te​len tril​li​ó​nyi lét​for​mák – meg​le​he​tő​sen té​ve​sen – azt
gon​dol​ják, hogy ők ugyan nem ta​pasz​tal​nak sem​mi vál​to​zást. Ahogy az új öl​tö​zék ele​mei is na​gyon hely​te​le​nül
azt kép​ze​lik, hogy őket min​dig is vi​sel​ték, ők min​dig is ott és úgy vol​tak, ahol most van​nak, és er​ről
em​lé​ke​ket is ké​pe​sek fel​so​ra​koz​tat​ni, így bi​zo​nyít​va szub​jek​tív be​nyo​má​sa​ik pon​tos​sá​gát.
Meg​szok​tuk, hogy azt gon​dol​juk, a dol​gok egy li​ne​á​ris idő​ten​gely men​tén zaj​la​nak, vagy​is a múlt​ból in​dul​va
a je​le​nen át a jövő felé tart​va. A je​len a múlt sza​po​rod​má​nya, te​hát el​tér tőle. A jövő a je​len​ből gyű​lik
majd ki, és megint csak va​la​mi egé​szen más lesz. Egy de​rék​szö​gű idő​ten​gely léte szin​te el​kép​zel​he​tet​len,
egy pár​hu​za​mos tar​to​má​nyé, ahol a va​ló​ság men​tén, ol​dal​vást tör​tén​het​nek ese​mé​nyek. Hogy is ér​zé​kel​het​nénk
ilyen ol​dal​só vál​to​zá​so​kat? Ész​re​vesszük egy​ál​ta​lán? Mik​re kel​le​ne fi​gyel​nünk, már ha tesz​tel​nénk
ezt a bi​zarr el​mé​le​tet? Más szó​val, ho​gyan tör​tén​het bár​mi is a li​ne​á​ris időn kí​vül?
Nos, időzzünk el kis​sé a ke​resz​tény gon​dol​ko​dók egyik ked​ves té​má​já​nál: az örök​ké​va​ló​nál. A fo​gal​mat
tu​laj​don​kép​pen maga a ke​resz​tény​ség újí​tot​ta be a vi​lág​nak, pe​dig ab​ban min​dig is biz​to​sak le​het​tünk,
hogy az örök​ké​va​ló van, he​lye​seb​ben, hogy az „örök​ké​va​ló” szó egy ak​tu​á​lis lé​te​ző va​la​mi​re vo​nat​ko​zik,
nem úgy, mint te​szem azt, az „an​gyal” szó. Az örök​ké​va​ló egy​sze​rű​en az az ál​la​pot, ahol már ki​ke​rü​lünk az
idő​ből, meg​sza​ba​du​lunk kor​lá​tai szo​rí​tá​sá​tól; nincs múlt, je​len, jövő, csak a tisz​ta on​to​ló​gi​ai lét. Az
„örök​ké​va​ló” nem szimp​lán a na​gyon-na​gyon hosszú időt je​len​ti, mert lé​nye​gi sa​já​tos​sá​ga az időt​len​ség.
De hadd kér​dez​zek egyet: vál​to​zik ben​ne egy​ál​ta​lán bár​mi? Mert vál​to​zik az időn túl bár​mi is? Mert ha
erre azt a vá​laszt ka​pom, hogy „Bi​zony, úgy ám, hi​szen az örök​ké​va​ló nem egy sta​ti​kus va​la​mi, ott is tör​tén​nek
dol​gok”, ak​kor na​gyon so​kat​mon​dón fo​gok mo​so​lyog​ni, hogy min​den​ki fü​lön van csíp​ve, hi​szen az
idő is​mét be​ke​rült a kép​be. Már​pe​dig az idő fo​gal​ma nem más, mint a vál​to​zá​sok kö​ze​ge vagy fel​té​te​le,
hát​te​re. Az örök​ké​va​ló ál​lan​dó és sta​ti​kus. No de ha sta​ti​kus, ak​kor még a hosszú tá​vú​nál is rö​vi​debb,
sok​kal in​kább ne​vez​he​tő egy pont​nyi vég​te​len​nek, me​lyet bár​mely adott egye​ne​sen ki​je​löl​he​tünk. A pár​hu​za​mos
uni​verzu​mok​ról és va​ló​ság men​ti vál​to​zá​sok​ról ki​agyalt el​mé​le​te​met leg​alább nem ügy meg​vé​de​ni,