pkd

fi​zi​ka​i​lag ma​gunk​ból lá​tunk) és a fény, vagy jang rész a plaz​ma​ta vagy ener​gia rész (szem​ben a fi​zi​ka​i​val).
Az így lét​re​jött, meg​újult és tel​jes mik​ro​koz​mosz tük​rö​zi a szin​tén meg​újult és tel​jes mak​ro​koz​moszt. A
va​ló​ság is​mét az amúgy nem va​lós alsó vi​lág ré​szé​vé vá​lik, és a fel​ső vi​lág fi​zi​ka​i​lag is ki​ter​jed az anyag
va​ló​sá​gá​ba. Az is​ten​ség in​teg​ri​tá​sa hely​re​áll, a két fél újra har​mo​ni​ku​san együtt​mű​kö​dik, és az ere​den​dő
ket​té​sza​ka​dás (vagy vál​ság) hely​re​áll, meg​gyó​gyul.
Ezt a né​ze​tet vall​ja a zo​ro​aszt​riz​mus, a brah​ma​niz​mus, a gnosz​ti​ciz​mus, a taoiz​mus, Her​mész Trisz​me​gisz​tosz
mak​ro-mik​ro​koz​mosz el​mé​le​te és más ezo​te​ri​kus val​lá​sok, ám az or​to​dox ke​resz​tény​ség nem iga​zán.
A ke​resz​tény​ség el​kép​ze​lé​sei ak​kor jö​het​né​nek még​is szó​ba, ha a sok​for​má​jú ki​csiny fény​szik​rá​kat
mind egyé​ni meg​vál​tó​nak vagy Krisz​tus​nak te​kint​jük, ame​lyek – bár idő​ben és tér​ben el​szór​tan – egyet​len
misz​ti​kus tes​tet al​kot​nak a sö​tét vi​lág​ban. Ez az egyet​len test egyet​len pszi​ché​vel bír, amely maga is az Is​ten,
a vi​lá​gos vagy jang vi​lág ural​ko​dó​ja va​la​mi​képp.
El​ol​vas​tam a fen​ti koz​mo​ló​gi​át, és nem ta​lál​tam egy hi​bát sem ben​ne. Sőt le​nyű​gö​zött. Ez az el​kép​ze​lés
va​la​mi​lyen mó​don akoz​mi​kus, és min​den​kép​pen gnosz​ti​kus​nak te​kint​he​tő. A hoz​zá​adott ta​ois​ta el​kép​ze​lés
új​sze​rű és ör​ven​de​tes, hi​szen jó​vá​te​szi a ha​gyo​má​nyos du​a​lis​ta val​lá​sok hi​bá​it és ki​ja​vít​ja a ben​nük rej​lő
prob​lé​má​kat. Ahe​lyett, hogy a mo​rá​lis szem​pon​tok​ra kon​cent​rál​na („a jó a rossz el​len”), az episz​te​mo​ló​gi​ai
meg​kö​ze​lí​tést hasz​nál​ja („va​lós kont​ra ir​re​á​lis”, ame​lyet én is el tu​dok fo​gad​ni). Az alsó vi​lág nem
azért süllyed, mert meg​rom​lott, vagy go​nosz, vagy va​la​ho​gyan fel​lá​zadt, ha​nem azért, mert a jin ter​mé​sze​te
az, hogy süllyed, míg a jan​gé az, hogy emel​ke​dik (ahogy ezt a 12-es he​xag​ram is meg​mu​tat​ja). A pre​szók​ra​ti​ku​sok
(és Pla​tón a Ti​maioszban) tisz​tán lát​ták ezt, lásd a ga​bo​na​ros​ta mo​dell​jét és az ör​vény („vor​tex”)
kon​cep​ci​ó​ját. A jang​nak asszi​mi​lál​ni kell a jint, hogy a tel​jes​sé​get egy​be​tart​sa, te​hát a jang​nak le
kell küz​de​nie a ter​mé​sze​tes emel​ke​dé​si ösz​tö​nét, és süllyed​nie kell. Nem vár​hat​ja el, hogy a jin emel​ked​jen
fel, mert a jin nem bölcs, csak a noosz ké​pes meg​ér​te​ni, hogy le kell győz​nie a ter​mé​sze​tes ösz​tön​zé​se​it,
és sa​ját ter​mé​sze​te el​len kell cse​le​ked​nie. A jin, hogy úgy mond​juk, vas​tag, nem gon​dol​ko​dó, nem
noosz [tu​dat], ha​nem szó​ma [test]; a noosz és a szó​ma (vagy a pszi​ché és a szó​ma) együtt al​kot​ják a tel​jes
egye​te​mes or​ga​niz​must. A jin-va​ló​ság​ba való le​süllye​dés ál​do​za​tot je​lent a jang ol​da​lá​ról, ame​lyet meg
kell ten​nie, és ezt meg is érti a fé​nyes vagy bölcs ter​mé​sze​te se​gít​sé​gé​vel. Ám nagy ár ez a jang​tól, és
szen​ve​dés​sel jár: el​ve​szí​ti az em​lé​ke​it, az iden​ti​tá​sát, ké​pes​sé​ge​it és va​rázs​ere​jét: ál​jin​né vá​lik, szó sze​rint
jin​nek ál​cáz​za ma​gát a jin-va​ló​ság​ban, és még azt is ké​pes el​fe​lej​te​ni (amíg nem idé​zik neki vissza),
hogy ő ere​de​ti​leg nem jin. Ez a szen​ve​dés vár ránk, jang ele​mek​re eb​ben az ir​re​á​lis és sűrű jin-va​ló​ság​ban:
nem ez az ott​ho​nunk. Ön​kén​tes szám​űzöt​tek va​gyunk itt, el​ide​ge​ne​det​tek va​gyunk és ma​gá​nyo​sak, erő​sza​kot
ve​szünk sa​ját ter​mé​sze​tün​kön egy üd​vö​zí​tő és egy​ben szük​sé​ges cél ér​de​ké​ben. Jin ezt nem len​ne
ké​pes meg​ér​te​ni, és amíg a tel​jes fe​le​dés​be me​rü​lünk, a nyo​mo​runk​ban mi sem ért​jük meg a mi​ér​te​ket. Vé​gül
fel​fe​dik szá​munk​ra a va​ló​sá​got, ám ad​dig is ál​lan​dó​an va​ló​di ott​ho​nunk után vá​gya​kozunk. Erre ugyan
csak ho​má​lyo​san em​lé​ke​zünk, ám fo​lya​ma​to​san ku​ta​tunk utá​na. Ezért érezzük úgy, hogy meg​bün​tet​tek ben​nün​ket;
ez a hely​zet olyan, mint a bün​te​tés, így el​kö​vet​jük azt a hi​bát, hogy bű​nös​nek érezzük ma​gun​kat. Pe​dig
épp el​len​ke​ző​leg: ön​ként mond​tunk le a tel​jes te​rem​tés ked​vé​ért most az öröm​ről, hogy ké​sőbb egy
ma​ga​sabb szin​tű öröm​höz jus​sunk; mi ma​gunk va​gyunk az is​ten​ség, amely küzd az​zal, hogy olyan for​mát
ölt​sön, amely pe​dig ter​mé​sze​té​től ide​gen, mert így tud​ja biz​to​sí​ta​ni a kra​szisz (ve​gyü​lék – ahogy Em​pe​dok​lész
ne​vez​te) szük​sé​ges sta​bi​li​tá​sát: a sze​re​tet egy​sé​gét.
Hogy a ke​resz​té​nyek ezt ne uta​sít​sák el alap​ból, ol​vas​sák el a Ne​gye​dik Evan​gé​li​u​mot en​nek az el​mé​let​nek
a szem​szö​gé​ből, és ke​res​sék meg ma​guk a kö​zös pon​to​kat.