You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Mert a macska reggelre<br />
tollastul mind megette.<br />
Szülők napján nagy sikert arattam vele, és a jövőm immár kijelöltetett (ezt persze akkor még senki nem<br />
vette észre; akkor, hangsúlyozom). Utána hosszú éveken át semmi különöset nem csináltam, iskolába jártam<br />
– utáltam –, a bélyeggyűjteményemmel molyoltam (még ma is megvan), és mindenféle fiús játékban<br />
benne voltam, mint az üveggolyók, autóskártyák és az akkor újdonságnak számító képregények, az olyanok,<br />
mint a Tip Top Comics, a King Comics meg a Popular Comics. Heti tíz cent zsebpénzemet eleinte édességre<br />
(nápolyi, csoki és nyalóka), később Tip Top Comicsra. költöttem. A képregényeket a felnőttek lenézték,<br />
egyként remélték, hogy nem húzzák sokáig, és úgy tűnnek el az újságosstandokról, ahogyan jöttek. De<br />
nem tűntek. És persze ott volt a Hearst-újságokban minden vasárnap megjelenő melléklet, ahol fantasztikus<br />
híradásokból értesülhettem barlangok mélyén talált, még mindig élő múmiákról, a rég elveszett Atlantiszról<br />
és a Sargasso-tengerről. American Weaklynek hívták, és amolyan képesújság-féle volt. Ma már<br />
csak áltudományos zagyvaságnak tartanánk, de azokban az időkben, a harmincas évek derekán határozottan<br />
meggyőző írásoknak tűntek. Gyakran álmodoztam arról, hogy egyszer majd rátalálok a Sargasso-tengerre<br />
és a sok eltűnt hajóra, a legénység csontvázai szanaszét a fedélzeten, a fedélközben pedig hatalmas<br />
ládákban felhalmozott kincs. Ma már tudom, hogy eleve kudarcra voltam ítélve, hiszen nem elég, hogy a<br />
Sargasso-tenger mint olyan nem létezik, de még csak számottevő mennyiségű spanyol, kincsekkel megrakott<br />
armada sem tévedt arra. Ennyit a gyerekkori álmokról.<br />
1939 környékén visszaköltöztünk Berkeleybe, és anyám beszerezte az első macskánkat. A Berkeley<br />
dombok közt éltünk, ami akkoriban még csak kiparcellázatlan, elhagyott vidék volt. Egerek meg macskák<br />
bitan-goltak mindenfelé. Rövid idő alatt az élet kötelező velejárójának kezdtem tekinteni a macskákat, és<br />
ezzel ma sem vagyok másként. Talán csak valamicskét erősödött bennem ez a meggyőződés (most épp két<br />
macskánk van, de az egyik, a kandúr öt másikkal is felér [ő Willis, és később még visszatérek rá]).<br />
És ugyanekkor fedeztem fel az Óz-könyveket is. Nem tűnt korszakos jelentőségű dolognak, egyszerűen<br />
csak a világot is felforgattam, hogy minden kiadványt elolvashassak. A könyvtárosok megvetően húzták fel<br />
az orrukat, mikor kérésemet előterjesztettem, mondván, hogy ők „nem tartanak fantasztikus irodalmat”,<br />
mert azok csak álomvilágba viszik a gyereket, aki eztán sokkal nehezebben találja majd a helyét a „valós”<br />
világban. De tény, hogy az Óz-könyvekkel szerettem bele a fantasztikus irodalomba, vagyis közvetve velük<br />
jutottam el később a science fictionhöz is.<br />
Tizenkét évesen olvastam el életem első sci-fi magazinját... Stirring Science Stories volt a címe, és ha<br />
jól emlékszem, négy számot ért meg. Don Wollheim volt a kiadó, aki jóval később, 1954-ben megvette az<br />
első novellámat, és azóta számos másikat is. A vakszerencse vezetett a laphoz: eredetileg a Popular Science-t<br />
kerestem, de ahogy a másikra rábukkantam, majd leesett az állam. Történetek a tudományról?<br />
Azonnal beazonosítottam az Óz-könyvekből már jól ismert varázslást, csakhogy a varázslat itt nem varázspálcákból<br />
kerekedett, hanem a tudomány segítségével, ráadásul a jövőben történt, ahol, ahogy azt<br />
mindannyian tudjuk, a tudomány sokkal de sokkal fontosabb szerepet tölt már be, mint napjainkban. Ez be<br />
is jött, bár személy szerint nem vagyok oda tőle. Mindenesetre meggyőződésemmé vált, hogy a varázslás<br />
egyenlő a tudománnyal... a tudomány (a jövő tudománya) pedig egyenlő a varázslással. Ezen a nézetemen<br />
a mai napig nem sokat változtattam, sőt, az akkori elképzelésem (ne feledjük, alig voltam tizenkettő), miszerint<br />
a tudomány jövőbeni életünkben sokkal nagyobb szerepet játszik majd, nos hát, ez alaposan bejött.<br />
Azt vallottam, hogy a tudomány a javunkra válik majd – persze később azt is látnom kellett, hogy néha létünk<br />
alapjait fenyegetheti, lásd hidrogénbomba. De nehogy bárki is félreértsen, a tudomány még mindig<br />
több életet ment meg, mint amennyit elpusztít.<br />
Az általános iskola vége felé elkezdtem dolgozni egy lemez- és rádióboltban, takarítottam, söprögettem